Hohe Wand – Auf Wildenauers Spuren, 220m, (7-)

Szombati mászóküldetésünkre ketten maradtunk Attilával, úgy döntöttünk, ismétlünk egyet a Wildenaueren.

Indulás 8-kor, érkezés Maiersdorfba, felcuccolás, aztán egy keresgélősebb közelítést követően beszállunk az útba tíz körül. Meleg van, 24-26 fok. Magas UV. Szerencsére adódik árnyék itt-ott, meg szellő is fújdogál. A Wandnak ez a szakasza szokatlanul néptelen. Siklóernyősöket sem látunk.

Nem olyan könnyű megtalálni a beszállót, a Wildenauernek nem jutott táblácska, csak egy nagyrészt lekopott, ecsettel mázolt, kék felirat.

A beszálló hossz (4+)-ról indul, de a kis rámpa teteje mindig poros, a lépései pedig csúsznak, roppant kellemetlenné téve az élményt. Az elmúlt napok esőzéseit követően bőven vannak sáros részek, és néhány, amúgy kényelmes fogás is vízben áll. Szerintem sok hatos mászó beégne vele.

Attila egybeveszi az első két hosszt.

A második hossz eleje egy rövid, csúszós traverzet követően egy meredek falban folytatódik (6+)-ért. Ez tavaly nekem még nem ment, átfejtem. Most már össze tudtam rakni rá egy működő koreográfiát. Rejtett zsebek, aprócska lépések, éppen most, hogy a cipőm talpa merő sár az előző hossztól.

A harmadik hossz egy 35 méteres gehen fölfelé, homokórákba fűzött kötélgyűrűkkel biztosított, könnyű, szép lyuktáblán. És innen kezdődik az út veleje, amit Thomas Behm topójában "elvarázsolt birodalom"-ként említ (Das verzauberte Reich): négy kötélhossz (6+) körüli nehézségű, nagyon technikás, változatos, kitartó mászás a javából. Érzésre mintha adlitzi sportutakat fűzött volna össze: kevés mód van variálásra, meg kell találni a kulcsfogásokat-lépéseket, a helyes koreográfiát. A könnyűnek tűnő alternatívákról sorra derül ki, hogy csalik. A kulcsfogások közül sok alaposan elrejtőzik és valahogy mintha mindig csak 5-10 centivel lenne távolabb, mint ahol keresem. A biztosítás kiváló. Az 5-ös és a 7-es kötélhosszban én megyek elöl, jó sok vizet veszítek rajtuk.

Nem haladunk gyorsan, 13-kor érünk fel a Wand tetejére a nyolcadik, levezető hossz tagolt kövéről.

Levonulás a piros pontokkal pöttyözött nyaktörőn, majd a zöld csíkkal jelölt Krumme Ries kényelmes nyomvonalán.

Várom a visszatérést.

Krisz