Tavaly már
gyűrkőztem egyet a Zukunftsweiser-rel. Az első hossz törős (3+)-át és az utolsó, kicsit könnyebb (6-) kiszálló hosszát leszámítva egy tömény, szinte összes mozdulatában ugyanazt a nehézségi szintet követelő túra emléke maradt meg bennem. A szikla masszív, viszonylag meredek és kitett, tiszta, semmi zöld dzsindzsa. A problémák egyaránt követelnek technikát és erőkitartást.
Nos, Attila csinált belőle egy jobbat. A jobb oldali szomszéd
Walkürenritt-be szálltunk be, így a Zukunftsweiser első kötélhosszának biztosítatlan dzsuvázását szép, őszinte (6)-os 25 bemelegítő méterrel váltotta ki. A Walkürenritt második kötélhosszának balos táblatraverzéből aztán szépen be lehet oldalogni a
Zukunftsweiser második kötélhosszának felső harmadába. A biztosítás kiváló, a traverz kínálta problémák nemkülönben.
Aztán "a tömény" folytatódik a ZW négy, már méltatott kötélhosszával, beleértve az utolsó előtti hossz (7+) kulcsrészét is. Innen azonban a
Detonation Boulevard kiszálló hosszát választjuk, ami szintén komolyabb kihívás mint a ZW kiszálló hossza. Közvetlenül a Skywalk alá kanyarodik fel; a mászást a fölöttünk feszülő acélsétány szerkezetének széltől, léptektől rezonáló pengő nyikorgása, sírása sajátos hangulattal gazdagítja.
Összességében tehát egy még egyenletesebb (6)-(6+) "egynehéz" nyomvonalat élvezhettem végig.
Nagy szerencsénk volt az idővel. Nem számítottunk a rekkenő hőségre. A parkolóban a kocsiból kikászálódva már erősen töprengtünk, hogyan ússzuk meg a mai mászást hőguta nélkül. Kegyetlenül égetett a nap, miközben a tehénlegelőn keresztül a fal felé kaptattunk. A bozótosba érve reménykedtünk, hogy odafent talán némi szél megment minket. A Sonnenuhrwandhoz vezető ösvény meredek és izzasztó, ám a Walkürenritt beszállójához érve végül megváltó, kellemes meglepetésként ért minket a ránk boruló árnyék. Kb. fél háromkor szálltunk be az útba, addigra a teljes nyomvezetés árnyékba került, ez némi széllel kiegészülve néhány standban még meg is borzongatott minket a várt odasülős élmény helyett.
Belevaló, kemény út.
Krisz