Volt itt egy
emlékezetes vergődésem, meg egy
második próbálkozásom is. Lassan rövidülőre fordulnak a napfényes délutánok, ám ma sikerült kicsit korábban meglépnünk, és az idő is kedvezőnek ígérkezett, dobtunk egy ismétlést az összesítésben kedvenc utamra.
Beöltözés, közelítés, beszállás fölösleges mozdulatok, szavak mellőzésével.
A mászás szépen egyben maradt a 4. hosszig, ahol is az alsó repedésből hasra fellépős medvém kicsit megakasztotta a haladást.
A karéjban felívelő lyuktábla továbbra is nagy kedvencünk.
A 6. hossz repedésmászásához még mindig nem éreztem magam kellően felkészültnek; szerencsénkre Attila bevállalta az előmászást ezúttal is, nem kis időt (talán az öröklétet) spórolva meg ezzel.
Most először nem csüngtem meg a 6. hosszban sehol (másodmászóként). Szóval alakul ez. Csak lassan.
Krisz
Ausztria
