Valami mindig potyog.
Az
utat tavaly nyitotta Thomas Behm, állítása szerint 3 nap alatt, felülről. Azon melegében még júniusban
meg is másztuk. Szóval nem történt régen, akkor miért a beszámoló?
Sok változás nem történt. Bár reméltem, hogy mostanra letörik az útról minden, aminek le kell törnie, és talán a port is letörölgeti a sok tapogató kéz. Ennyit az elméletről. A gyakorlat meg az, hogy ez egy veretős út még mindig, törős, mocorgós, instabil részekkel, föntről szitáló murvával, virágfölddel, esetleg kövekkel.
Pedig kedvelt útnak néz ki, ezt a nehézségi szintet sokan szeretik errefelé. Ezúttal is volt előttünk egy mászópár, legalábbis a harmadik-negyedik hosszig sodortak ránk ezt-azt. De úgy tűnik nem másszuk elegen, hogy tisztára súroljuk. Lényeg: sisak. Sisak legyen rajtad, már a közelítéskor is.
Krisz
Ausztria
