Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

Hohe Wand – Dir. Sonnenuhrwand - Sonnenhur combo 200m (7-) 20211014

- -

Hohe Wand – Dir. Sonnenuhrwand - Sonnenhur combo 200m (7-) 20211014

DSC06558.JPG

Galambszürke felhőtakaró alá zárt horizont, karcos szél, szemerkélő esőcseppek, 7-10 fok. Alakul az ősz.

A csütörtökünk azonban esőmentesnek ígérkezik, és a délutánra jósolt 40-50 kilométeres szél állítólag északnyugati irányból érkezik majd. Onnan jöhet: akkor átsüvít a fejünk felett, és csak a plató tetején fagyasztja majd az arcunkra a vigyort, de addigra minden jó lesz.

Nekivágunk tehát minden-mindegy alapon. Ha nem tetszik, amit a fal lábánál találunk, továbbmegyünk Bécsbe termezni.

A Schneeberg fölött szürke felhőkoronából szakad az eső. A Wand teteje felé tépett-sötét felhőcsíkok kúsznak. Ernyősök sehol, mászókat sem látunk, a parkolóban két autó árválkodik, mikor megérkezünk. Eső nincs, hőmérséklet oké, szélirány stimmel: becsengetjük a parkolóórába a díjat, aztán beöltözünk.

Újra a tehénlegelő, újra a Sonnenuhrwand. A meredek kaptatón szépen felmelegszünk. A Direkte Sonnenuhrwand a mai feladat, opcionális menekülőútvonal a Sonnenhur – arra az esetre, ha az idő bekeményítene.

Jó küzdelemnek ígérkezik, különösen az utolsó előtti hossz. Ez még a régi nyomvonalak egyike, 1934-ben mászták először. Ebből adódik, hogy a vonalvezetése kacskaringósabb a modern utakénál. Méghogy két pont között legrövidebb út az egyenes...

Az első két – Zukunftsweiserből kölcsönözött ismerős – hossz gyorsan megy, aztán az üreg mellől balra és lefelé kúszunk át a csipkebokrok alatt, a kőpillért megkerülve. A negyedik hossz gyakorlatilag egybeesik a Sonnenhur vörös rámpájával: egy keresgélős, oldalváltogatós, élménymászós 5-ös tábla.

Közben ránk szürkül az ég, odalent Stollhofot meg süti a nap. Nyáron ez általában fordítva történik. Attilának jut az ötödik hossz rövid, velős, balos traverze. Mire utánamegyek, már finoman szitál valami hódara-szerűség (közben odalent, Stollhofban megjelenik a szivárvány), így a gyorsabb kiszállás reményében a Sonnenhur kilépőjét választjuk... Ami innen kicsit furcsán jön össze, mert nem függőlegesen lentről, hanem egy nagy fordított kérdőjelet formázó ív után oldalról érek be a vasalt út nyomvonala alatti, vörös üregbe lefúrt standnittekhez. Attila egykettőre utolér, röviden megállapítjuk, hogy rendben van a nyomvonal, csak valami változhatott időközben. És Attila már megy is tovább, ami jó, mert ez a stand egyikünknek sem volt sosem a kedvence. Valahogy olyan kényelmetlen.

Az utolsó hossz gyönyörű élménymászás, amibe kicsit belerondít a nyomvonalat keresztező via ferrata drótja. És plató. Valamint szél. Kuncogva indulunk lefelé a Völlerinen, majd az első majdnem-hanyattesés után visszaveszünk a tempóból: irgalmatlanul csúszós-nyálkás a levezető ösvény. És így botorkálva hosszabbnak is tűnik, de sebaj.

Leérve elégedetten állapítjuk meg, hogy a napból kihoztuk, amit lehetett: az időjárással is szerencsénk volt, a mászás is jól sikerült, a kimaradt hosszokat a kulcsrésszel meg félretesszük egy tavaszi-nyári látogatás idejére.

Krisz


Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!

Térkép

Galéria

Hohe Wand – Dir. Sonnenuhrwand - Sonnenhur combo 200m (7-) 20211014

Ezeket olvastad már?


Hohe Wand – Der Wegscheider 275m (7-) 20211002

Sisak nélkül a közelébe se menj.