- sportmászás -
Van úgy, hogy minden összejön.
Összejön hat ember. Összejön az idő. És összejön a helyválasztás is.
Erre a szombatra egyesületünk újabb tagjaiból verbuválódott a csapat, ezért napos falat kerestünk, amelyet nem látogatunk sűrűn, és kezdők számára is barátságos kihívásokat kínál 5-7 nehézségi szint között. Attila egyszer mászott már itt, valamikor régen. Utolsó egyesületi riport 2010-ből. Nem sok.
Achtleitenwand topó, közelítés bergsteigenről letöltve, navi bekapcs, indulás.
Weissenkirchenben kell letenni az autókat, viszonylag könnyen találni díjmentes parkolóhelyet (Dürnsteinban mire megérkezünk, már nemigen akadna parkoló, még fizetős sem). A közelítés gyalog kb. 15 perc, meredeken is lehet kaptatni, vagy kicsit szerpentinesebbre is lehet venni a figurát, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Az út teraszos művelésű szőlők között kanyarog a domb tetején ágaskodó sziklákig – magánút, ezért nem illik autóval járnunk/leparkolnunk rajta. Bemelegszünk, mire a fal alá érünk.
Pár szusszanás erejéig gyönyörködünk az odalent elterülő medence pazar panorámájában, aztán beöltözés, párokra szakadás, és indul a móka.
Ez a kő nagyon rendben van, ahogy a wachaui régió szikláitól megszokhattuk. Egy gyors, összeszokott mászópár egy-két napra elég feladatot talál, ha nekidurálja magát. De itt nem feltétlenül a daráláson jár az ember esze, mert a környezet annyira szemet gyönyörködtető és békés, hogy időnként muszáj megállni és rácsodálkozni, milyen szépen színeződnek a szőlőlevelek, most hogy itt az ősz. Ragyog a kék ég, a nap fénye megcsillan az odalent kanyargó Dunán. Nagy békesség van.
Amúgy a hely meglehetősen terhelt: egy sűrűn járt turistaösvény vezet a fal tövében. Idős házaspárok, nyugdíjas csoportok, fiatal családok jönnek-mennek, az első hossz után nem hagyom az út közepén a kötelet. És persze megszólítják az embert, barátságosan évődnek, vicceseket mondanak, "ők nem mernének felmenni", vagy "Oké, hogy a lány mászik, de valaki felvitte neki a kötelet? Hogyan?" Satöbbi. Délelőtt még bőven elférünk, de aztán délután derekára rendesen megsűrűsödnek a mászópartik is. Teljesen érthető: a szikla viszonylag könnyen megközelíthető, barátságos nehézségi szinten fair kihívást kínál, családbarát beszállóval, ilyen időben kapja a napot, nem kell dideregni, a látvány káprázatos. Nincs mit nem szeretni rajta, ideális helyszín egy (vagy több, vagy az összes) kellemes őszi nap eltöltéséhez.
Három körül már kezd érezhetően hűlni a levegő és a megszaporodott mászópárokra, meg a viszonylag hosszabb hazaútra való tekintettel mi Andreával kicsit előbb szedelőzködünk össze. A csapat tovább kitart.
Csodálatosan sikerült túra volt.
Krisz