Beszámolók

Viki, Ati és én már hetek óta terveztünk egy kirándulós szezonnyitó túrát.

A túra talán legszebb és legvadregényesebb része a gerincen való trekking volt ami a Kleiner (1757 m) majd a Großer Wildkamm (1874 m) csúcsait is érintette.

A "régi bandával" egy Sopronhoz viszonylag közel eső igazi "hegy formájú hegyen", a Hochtoron jártunk. Az ennsvölgyi alpok legmagasabb csúcsát laza, "Genussklettern" stílusban másztuk meg a Josefinensteig részben biztosított hegyi ösvényén keresztül. + VIDEO 

Egy nap, két Hochwechsel. Egy rehabos naplója :)

North Face of the Rax :) lett a túra neve, mert kivételesen nem a Sopronhoz (és minden máshoz) közelebb fekvő déli, hanem a hegy északi oldaláról, a Nass völgye felől térképeztük fel kedvelt "hausberg"-ünket a Raxot. 

Leventével hétvégén a Krummen Ries bal oldalán felszökő Zerge gerinc mászását terveztük.

Áron eredetileg a soproni hegységben akart valamit alkotni, de rábeszéltem, hogy jobb lesz neki egy kicsit távolabb is, nézzük meg inkább valamelyik porcukros Niederösterreich-i csúcsot! Erik is csatlakozott, így végre újra együtt kalandozhatott az Áron-Erik-Peti trió. 

Late-night-check-in a Berliner Hüttében, elmaradt Zsigmondyspitze mászás, de sok kaptatás és kacagás. Ilyen volt a hétvégi Zillertal túránk.

Bejártuk a Rax - Schneeberg teljesítménytúra (maraton) útvonalait, egyenlőre külön-külön félmaratonként. A Rax és Schneeberg hegyek legszebb panorámáit felvonultató útvonalak ezek, egyenként 21km+ távval és 2000m+ pozitív szinttel.  

"Találkozzunk Salzburgban 9-kor". Így hangzott a pár héttel ezelőtti soproni találkozónk utolsó mondata. Ádám barátommal egy "Csavargás az Alpokban" stílusú kalandot tervezgettünk már egy ideje és végül a Watzmann gerinctúrára esett a választásunk.

Peti rajongása a speed hiking-ért ezúttal engem is magával ragadott. Már korábban is kacérkodtam a gondolattal, hogy kipróbáljam magamat ebben a műfajban és éppen most jött el a pillanat.

A változatosság kedvéért most a Schneeberg - Rax helyett a Schneealpe vonulat Windberg nevű 1903m magas csúcsát vette célba kétszemélyes speed hiker alakulatunk.

Szerencsére idén már március közepére nagyjából elolvadtak a közeli hegyekben máskor május végéig kitartó hósapkák. A webkamerák átböngészése után Áronnal úgy döntöttünk, hogy a pénteki napsütötte délután már alkalmas lesz az idei első "speed hiking" edzésre.

A pénteki szép időjárás előrejelzésen felbuzdulva mindannyian szabadságot kértünk, hogy ezt a szép napot a Hohe Wand szikláin sütkérezve töltsük.

A jól sikerült Schneeberg-i túrán felbuzdulva a Schneealpe csúcsa, a Windberg /1903m/ lett bejgli ledolgozó túránk célja.

Április óta nem voltunk túrázni Tibi barátommal, ezért úgy gondoltuk, itt az ideje.

Edit és Erik felcsatolták a boardokat én pedig lesikló módba állítottam a bakancsot és a léceket. A sok kutyagolást csupán egy 20 perces csúszás koronázta a már jól ismert lejtőkön, de egyáltalán nem voltunk elégedetlenek, hisz az egész napos jókedv, a ragyogó napsütés és az egészséges fáradtság érzése kárpótolt minket. 

A szombati hegyi-futós élményektől fellelkesedve a ma hajnali reptéri (Schwechat - Bécs) jelenésemet praktikusan kiegészítettük egy kis futkározással is.

Ha már a Paklenica túráról a hétvégi időjárás miatt ilyen csúnyán lecsúsztunk és az osztrák "low budget" vészterv sem jött össze, elhatároztuk Erikkel, hogy valamilyen hegyre azért mégis csak felsonfordálunk, nem érheti szó a ház elejét! 

Az Eisenerz-Klettersteig megmászása után pár héttel visszakivánkoztunk a környékre, hogy vállalkozókedvű csapatunk egyik fele újabb kihívással nézzen szembe.

Ismét Schneeberg-délelőttöt tartottunk, ezúttal egy kicsit növelve a tempót..

Áronnal a Stüdlgrat-ra való cardio edzés képpen kiszemeltük a jó öreg Schneeberget egy utolsó-pillanatos állóképességi tréning helyszíneként. Lacit is belerángattuk a "hülyeségbe", így vasárnap reggel 6-kor hárman indultunk Puchberg irányába.

Februári amerikai utunk során Észak-Amerika egyik legszebb nemzeti parkjában tettünk gyalogtúrát Katival. Sajnos a hosszabb és szebb útvonalak olvadó jéghullás miatt le voltak zárva, így meg kellett elégednünk egy rövidke, pár órás völgy-túrával. 

Weichtal. Hat éve voltam ezen a Schneeberg útvonalon először. Azóta magam is sok embernek mutattam meg ezt a csodát a Schneeberg oldalában.. Elkereszteltük a "mézesmadzag" útnak, mert tényleg az.. nyáron egy kicsit keményebb -akár családi- kezdő túraként, télen izgalmas Schneeberg támadásként is megállja a helyét.

A két héttel ezelőtti Schneeberg túra után most a Rax Brandschneide útvonalát jártuk be. Jellemzően a Prein felől, vagy a Gross Höllentahl felől szoktunk közelíteni, most viszont a höllentahli hírhedt kaiserbrunni parkolóból (a magyarok valamiért kempingnek hívják :D) indultunk neki novemberi napsütötte sétánknak.

Nem készülődtünk, a korai kelés sem sikerült, igaz nem is volt tervben. Kálmi nyolckor begördült a Berlingo-val, mi Katival beugrottunk a sebtében összeszórt hátizsákjainkkal és konkrét cél nélkül elindultunk az Alpok irányába. A benzinkútnál gyorsan összedugtuk a fejünket, volt egy Schneeberg-Rax-Schneealpe térképünk.. legyen közeli, gyorsan választottunk is: Schneeberg és valami olyan amin már régen jártunk. Akkor a Puchberg-i oldal!

Nem igazán tudom elmondani, hogy mennyire szép volt a táj. Az elején a mi lucosainkhoz hasonló erdőben mentünk, ahol a madárvilág, és az aljnövényzet is teljesen más volt a nálunk megszokotthoz képest. 

A legnagyobb akadálynak az egyre erősödő szelet véltem, bár az is nyugtalanított, hogy nem lehetett megállapítani: fentről, lentről vagy oldalról esik-e a hó?

Választásunk nem véletlenül esett a Hawaii szigetekre, pár hónappal korábban láttam egy nagyon jó műsort, amiben bemutatták a szigetek érdekességeit és természetét. Ekkor figyeltem fel a Mauna Kea nevű vulkánra, ami 4205 méter magas és a tengerfenekétől számított legnagyobb hegy a világon, több mint 10.000 méter magas. 

20 percenként bement valamelyikünk és újra megkérdezte, hogy nincs-e szabad hely, nem alhatunk-e az étkezőben hálózsákban, vagy esetleg kinn a teraszon bivakolva. A harmadik ilyen akciónk után csodák csodájára lett két hely..

Treking a Glockner lábánál.. de rosszul hangzik.. miért nem a csúcs?

Nagy izgalommal vártam első kisebb tengerentúli túrámat, amelyet Long Island-i kis fészkemből kezdtünk meg. Az úticél New Hampshire, Mount Washington.

A Weichtalhaus Parkolójában kiugrottunk a kocsiból, és a Weichtalklamm-on keresztül célba vettük a hegy csúcsát.

Barátaimmal, Tibivel, Attilával és Szeli Lacival már december óta terveztünk egy téli túrát

December 28-án a Raxon zártuk a túraszezont, erről olvashattok Kati tolmácsolásában.

Tibivel, Szeli Lacival terveztünk egy olyan túrát, mely bivakolással van fűszerezve.

A látotávolság is a nullával volt egyenlő, ezért a többieknek meg sem tudtuk mutatni, hogy merrefelé fogunk felmenni. Igazából csak egy hatalmas felhöt láttunk, ezenkivül nem sok mindent ..

A zsákokból előkerültek az elemózsiás dobozok. Attila is előhalászta az 1kg paprikás csirkecombot a 1 kg nokedlivel, az osztrák pár elismerő felhördülésére. A házban duruzsolt a kályha, öntötte magából a meleget.

Szokásos reggel. Hajnali 4. Peti előtt állunk, várjuk, hogy jöjjön. Telefon. Semmi. Telefon mégegyszer. Álmos hang: Hálóóóó?

Év végéhez közeledve az egyesület pár tagja úgy döntött, hogy búcsúmászással köszön el a 2009-es szezontól, és úti célnak a Soprontól kb 90 km-re lévő Raxot célozta meg