Beszámolók

"A sítúrázás küzdősport Peti!" - Igaza lehet Eriknek: küzdünk felfelé, küzdünk a hideggel, lefelé a rossz hóviszonyokkal, a síelésre alkalmatlan helyekkel, stb.  De cserébe még mindig ez a leghatékonyabb és legstílusosabb módszer a téli természet érintetlen helyeinek felfedezésére. Ahol nyáron turisták özöne járja a hegyeket, ott ilyenkor csak néhány ember veri fel a tökéletes csendet, nyugalmat és békét amiről sokan csak hallották, hogy létezik. Mi kb. 150 km-re lakunk tőle és rendszeresen kóstolgatjuk ezt az ideig-óráig határtalan szabadságot nyújtó érzést. Ezen a héten a Hochschwab-on élvezkedtünk.

A hétvégére tavaszi pincetakarítást terveztem és féltem, hogy tényleg csak az fogja kitenni a hétvégémet, ezért Erikkel még szombat délelőttre gyorsan leszerveztünk egy kis sítúrázást. 

A Mürzstegi-Alpok egy újabb csúcsának, a Waxenegg-nek meghódítására Erik hótalpon és snowboardon, én túralécen vállalkoztam. A múltkori Veitsch-i túrához képest hatalmasat küzdöttünk a csúcsig, cserébe viszont hamisíthatatlanul "vad" téli élményekben volt részünk. + VIDEÓ!

A környékbeli pocsék hóviszonyok ellenére sikerült egy klassz kis sítúrát összehoznunk a Brunnalm-tól a Hohe Veitsch keresztig (és vissza). Látási viszonyok: 5%. Élmény faktor: 95%. 

Peti egy ideje már elkezdett rávezetni tudat alatt arra, hogy el fog vinni magával túra síelni, és ez meg is történt az újév első vasárnapján!

"A túrasí olyan mint a szex, sokat kell küzdeni (felfelé), hogy legyen valami, de aztán hamar végetér (a lejtő)." :)

Edit és Erik felcsatolták a boardokat én pedig lesikló módba állítottam a bakancsot és a léceket. A sok kutyagolást csupán egy 20 perces csúszás koronázta a már jól ismert lejtőkön, de egyáltalán nem voltunk elégedetlenek, hisz az egész napos jókedv, a ragyogó napsütés és az egészséges fáradtság érzése kárpótolt minket.