Beszámolók

Az igazi nagyfalas szezont reggel ötkor indulva a Höllenthal egyik leghosszabb útjával, az 590 méter hosszú Des Kessels neue Kleider 7- nehézségű feladatával kezdtük.

Az erre a hétre eső Hohe Wandi mászó métereink teljesítésére egy igazi sportos útvariációt, az Espresso Doppiot választottuk.

Izgatottan vártam már a vasárnap reggelt, és motivált is voltam kellőképp, mióta Attila elárulta a hétvégi úti célunkat!

Vasárnap reggel hosszas egyeztetés után (8 telefonhívás), fél 11-kor nekivágtunk, hogy egy közeli, mindannyiunknak megfelelő helyet keressünk Baden környékén.

Ezen a héten végre igazi nyári időben csapathattuk a Hohe Wand kötélhosszait.

Hétvégén Bécs külvárosában (Kaltenleutgeben) található Waldmühle sziklafalát derítettük fel.

Végre újra Hohe Wand.

A három héttel korábban összeállt csapat most Attilával kibővülve, ismét Adlitzot célozta meg. Lassan már olyan érzéssel megyünk oda, mintha hazajárnánk.

Az időjárás előrejelzés nem bíztatott minket, de Adlitz áthajlói megvédtek az esőtől.

Ezúttal Petivel és a Sopronba látogató Pállal vágtunk neki a Hohe Wand sziklafalának. Célunk a Schlüsseleriebnis 235 méter hosszú nitt sorának teljesítése volt.

Ismét vasárnap, ismét mászás. A terv az volt, hogy olyan helyre menjünk, ahol nagyon széles az utak nehézségének skálája.

Adlitz-ba indultunk, aztán a Baden melletti sziklákon kötöttünk ki, hogy minél jobban kihasználhassuk a rendelkezésünkre álló időt.

Heti hosszú utas mászásunkat kis csapatunk páratlan létszáma miatt sportutak mászására cseréltük.

A kedvezőtlen időjárás előrejelzés ellenére négyen nekivágtunk egy kis Mödling környéki portyázásnak.

A szezon első, több kötélhosszas túráját egy laza, lötyögős mászással az Osterhasi 160 méterével indítottuk.

Szezonnyitó mászás Thalhofergrat szikláin.

Reggel ébredés után, mikor megláttam a ködöt az ablak túloldalán, nem sok kedvem volt mászni menni, azonban Adlitzgraben ismét bizonyított!

Egy hónappal ezelőtt, Paklenicában eldöntöttük, hogy október utolsó hétvégéjét a Duna parton töltjük.

Kicsit nyögvenyelősen indult az ünnepnapi mászás szervezése, de végül sikerült megoldani, hogy nagyjából az eredeti tervekhez képest indulhassunk.

Úgy döntött kis csapatunk, hogy ezt a vasárnapot egy önbizalom növelő mászással töltjük el Mödling környékén.

Ez alkalommal Peilstein számos szektorából a Großer Zinnenkessel és a Hahnenkammturm útjaiból válogattunk.

Őszi mászótúránk helyszínéül ismét a jól bevált horvátországi Paklenica völgyet választottuk.

A szombati mászás után, sikerült összeszervezni egy kis csapatot a vasárnapi kiruccanásra is, melyre ideális időjárást jósoltak, nem úgy, mint az előző napra.

A jó bemelegítés és a nehézség fokozatos emelése meghozta gyümölcsét. Ádám teljesítette első on sight 6c+ (UIAA VIII-) nehézségű útját határozott, stabil mászással.

Az 1978-ban nyitott 200 méter hosszú út falrajzát már évek óta kerestem, de nem találtam. A kalauzokban csak egy útnév, a nehézség és a mászóhossz található.

Hárman vágtunk neki a vasárnapi mászásnak. Úti célunk nem volt, „csak menjünk, használjuk ki a szebb, egyre fogytán levő őszi napokat” alapon indult a túra.

Bécstől már távol esik Flatz am Ternitz falucska, így szombati napra is megfelelő választás lehet, ha a fővárosi sziklamászók özönétől tartunk. Igaz, a környékbeliek azért így is szép számmal képviselték a "hazai csapatot"

A sziklák egész nap csendesek voltak, sporttársakkal, kirándulókkal nem találkoztunk, a falakon és alattuk erős mászótevékenységre utaló nyomok nem tapasztalhatók.

Wr.Neustadt - eső, Bécs - enyhe eső. Jó, akkor Bécs, Mödling! 

A nyarat Arnstein szikláin búcsúztattuk, egy kellemes őszi napon!

A kronjuwel nehéz, technikás kötélhosszai mindig jó felkészülést jelentenek egy – egy nehezebb feladat leküzdése előtt.

Az ünnepre való tekintettel arra számítottam, hogy tele lesz magyar mászókkal a hely, ehhez képest, kis hazánkból csak mi voltunk. Igazából a két nap alatt összesen talán 12 mászóval találkoztunk /főleg lengyelekkel/. Nagy örömömre óriási nyugalom volt.

Atival többnaposra tervezett Balaton-felvidéki túránk egyik kiszemelt állomása a veszprémi Betekints-völgy sziklái voltak.

Ádámmal a Balaton-felvidéki kirándulásunk / mászó-túránk utolsó előtti napját Dörgicse szikláin töltöttük.

Két naposra tervezett túránkat az Almfrieden könnyebb útjain melegítve kezdtük, majd szemerkélő esőben áttértünk a Rote Wand áthajló falán található komolyabb feladatok megoldására.

Alfred Riedl, a keleti Alpok egyik legtermékenyebb útalkotójának tragikus balesetét megelőző, talán utolsó alkotását, a májusban elkészült Superspur névre keresztelt variációt választottuk.

Végre sor került az első több kötélhosszas mászásomra a 2013-as szezonban!

Az út vonalvezetése tökéletes, a Wand-ra oly jellemző szép, technikás táblákon, izzasztó repedésen, rövid, áthajló falszakaszokon halad a nitt-sor az égi sétány felé.

Tíz napig szinte folyamatos eső áztatta a keleti Alpok szikláit, így szobafogságra ítéltettünk. Hosszúnak tűnt ez az idő a szabadban eltöltött mászások nélkül.

A vasárnapot egy nagyszerű sportmászó területen, a Scheiblingkirchen-ből 25 perc meredek sétával megközelíthető Gretlwand sziklafalain töltöttük.

Végül megtaláltuk a temető melletti parkolót, ahonnan 1-2 perc sétával érhető el egy nagy füves rét, végében a Roteroffen hajdani bánya (aka. Zsírbánya) fala. Felsétálva a tömb lábánál lassan cseperegni kezdett az eső és az első mászásokat követően sajnos teljesen eláztunk mi és a szikla is. Szerencsére senki nem pánikolt, optimisták maradtunk és várakozunk.

Az e heti Hohe Wand-i turnén Levente volt a társam. Egy olyan utat próbáltam számára keresni, amelyben jól érzi magát, kedvenc frend-jeivel is játszhat egy kicsit, de a végére egy kissé meg is izzadjon.

A két Peti újra a Hohe Wand-ra támadt. Levente és Attila a szokásos csütörtöki időpontjukban bekanyarodtak a ház elé, beugrottunk a hátsó ülésre és már téptünk is a fal felé. Május végéhez képest kimondottan hideg, 10-12 fokos hőmérséklet és borús idő fogadott minket a falnál.

Ezen a hétvégén Józsival indultunk útnak, azzal a céllal, hogy olyan helyen másszunk a környéken, ahol ezt még nem tettük.

A közelmúltban több új út is elkészült a Hohe Wand falain. Ezek közül most a legfrissebbet, Alfred Riedl és Peter Königsberger által egy hónapja nyitott, a Sonnenurhwandon 230 m hosszan felszlalomozó Sonnenschlange névre keresztelt utat választottuk.

Vasárnap reggel az autóm felé sétálva még felhívtam Attilát, hogy „ugye nem ijedünk meg pár csepp esőtől?”

Volt egy tartozásunk magunk és a fal felé. Egyszer már nekirugaszkodtunk a Detonation  Boulevard megmászásának, akkor a második – harmadik hossz standjából rossz irányba indultunk, így két kötélhosszt más út nitt-sorát követve teljesítettünk. Most ezt a hibát kijavítva a helyes úton haladtunk.

Jók ezek a csütörtöki napok a Hohe Wand falain. Kisebb az utakban a népsűrűség, mint a hétvégeken, ilyenkor inkább a levegőben nagyobb a forgalom a siklóernyősök jóvoltából.

Idén a hosszúra nyúló tél miatt csak most, április közepén tudtuk indítani rendszeres, heti Hohe Wand-i túráinkat.

 Végre véget ért az áprilisi tél, megkezdődött az olvadás, a sziklafalak gyorsan száradnak. A hét közepén kihasználva a gyors felmelegedést, egy Adlitz-i mászóportyára indultunk.