Beszámolók

Hárman vágtunk neki a vasárnapi mászásnak. Úti célunk nem volt, „csak menjünk, használjuk ki a szebb, egyre fogytán levő őszi napokat” alapon indult a túra.

Bécstől már távol esik Flatz am Ternitz falucska, így szombati napra is megfelelő választás lehet, ha a fővárosi sziklamászók özönétől tartunk. Igaz, a környékbeliek azért így is szép számmal képviselték a "hazai csapatot"

A sziklák egész nap csendesek voltak, sporttársakkal, kirándulókkal nem találkoztunk, a falakon és alattuk erős mászótevékenységre utaló nyomok nem tapasztalhatók.

Wr.Neustadt - eső, Bécs - enyhe eső. Jó, akkor Bécs, Mödling! 

A nyarat Arnstein szikláin búcsúztattuk, egy kellemes őszi napon!

A kronjuwel nehéz, technikás kötélhosszai mindig jó felkészülést jelentenek egy – egy nehezebb feladat leküzdése előtt.

Az ünnepre való tekintettel arra számítottam, hogy tele lesz magyar mászókkal a hely, ehhez képest, kis hazánkból csak mi voltunk. Igazából a két nap alatt összesen talán 12 mászóval találkoztunk /főleg lengyelekkel/. Nagy örömömre óriási nyugalom volt.

Atival többnaposra tervezett Balaton-felvidéki túránk egyik kiszemelt állomása a veszprémi Betekints-völgy sziklái voltak.

Ádámmal a Balaton-felvidéki kirándulásunk / mászó-túránk utolsó előtti napját Dörgicse szikláin töltöttük.

Két naposra tervezett túránkat az Almfrieden könnyebb útjain melegítve kezdtük, majd szemerkélő esőben áttértünk a Rote Wand áthajló falán található komolyabb feladatok megoldására.

Alfred Riedl, a keleti Alpok egyik legtermékenyebb útalkotójának tragikus balesetét megelőző, talán utolsó alkotását, a májusban elkészült Superspur névre keresztelt variációt választottuk.

Végre sor került az első több kötélhosszas mászásomra a 2013-as szezonban!

Az út vonalvezetése tökéletes, a Wand-ra oly jellemző szép, technikás táblákon, izzasztó repedésen, rövid, áthajló falszakaszokon halad a nitt-sor az égi sétány felé.

Tíz napig szinte folyamatos eső áztatta a keleti Alpok szikláit, így szobafogságra ítéltettünk. Hosszúnak tűnt ez az idő a szabadban eltöltött mászások nélkül.

A vasárnapot egy nagyszerű sportmászó területen, a Scheiblingkirchen-ből 25 perc meredek sétával megközelíthető Gretlwand sziklafalain töltöttük.

Végül megtaláltuk a temető melletti parkolót, ahonnan 1-2 perc sétával érhető el egy nagy füves rét, végében a Roteroffen hajdani bánya (aka. Zsírbánya) fala. Felsétálva a tömb lábánál lassan cseperegni kezdett az eső és az első mászásokat követően sajnos teljesen eláztunk mi és a szikla is. Szerencsére senki nem pánikolt, optimisták maradtunk és várakozunk.

Az e heti Hohe Wand-i turnén Levente volt a társam. Egy olyan utat próbáltam számára keresni, amelyben jól érzi magát, kedvenc frend-jeivel is játszhat egy kicsit, de a végére egy kissé meg is izzadjon.

A két Peti újra a Hohe Wand-ra támadt. Levente és Attila a szokásos csütörtöki időpontjukban bekanyarodtak a ház elé, beugrottunk a hátsó ülésre és már téptünk is a fal felé. Május végéhez képest kimondottan hideg, 10-12 fokos hőmérséklet és borús idő fogadott minket a falnál.

Ezen a hétvégén Józsival indultunk útnak, azzal a céllal, hogy olyan helyen másszunk a környéken, ahol ezt még nem tettük.

A közelmúltban több új út is elkészült a Hohe Wand falain. Ezek közül most a legfrissebbet, Alfred Riedl és Peter Königsberger által egy hónapja nyitott, a Sonnenurhwandon 230 m hosszan felszlalomozó Sonnenschlange névre keresztelt utat választottuk.

Vasárnap reggel az autóm felé sétálva még felhívtam Attilát, hogy „ugye nem ijedünk meg pár csepp esőtől?”

Volt egy tartozásunk magunk és a fal felé. Egyszer már nekirugaszkodtunk a Detonation  Boulevard megmászásának, akkor a második – harmadik hossz standjából rossz irányba indultunk, így két kötélhosszt más út nitt-sorát követve teljesítettünk. Most ezt a hibát kijavítva a helyes úton haladtunk.

Jók ezek a csütörtöki napok a Hohe Wand falain. Kisebb az utakban a népsűrűség, mint a hétvégeken, ilyenkor inkább a levegőben nagyobb a forgalom a siklóernyősök jóvoltából.

Idén a hosszúra nyúló tél miatt csak most, április közepén tudtuk indítani rendszeres, heti Hohe Wand-i túráinkat.

 Végre véget ért az áprilisi tél, megkezdődött az olvadás, a sziklafalak gyorsan száradnak. A hét közepén kihasználva a gyors felmelegedést, egy Adlitz-i mászóportyára indultunk.

Hétvégén egy igazi, sziklamászásra tökéletes őszi napot töltöttünk a Hohe Wand egy kevésbé látogatott részén, a Teufelsgrat sziklafalán.

Az utolsó kötélhosszban elkértem tőle a végig (előző nap is) cipelt friendeket, mert sejtettem hogy kelleni fog. Ugyanis nagyon megritkultak a nittek, az utolsó 40m-es kh-ban csak 2 volt. Szóval használtam is, s más természetes biztosítást is, sőt még a stand is ezekből épült.

Ez alkalommal ketten indultunk a most már hazai pályának tekinthető Hohe Wand irányába. A távolból ezúttal nem a hosszú utak vonalvezetését vizslattuk, szemünk a vörösre színezett Almfrieden és a Rote Wand dőlő falait kereste.

Egy régi terv, egy nagy erőpróba teljesítésének ideje érkezett el számunkra augusztus elején. A cél a Traunstein nyugati falának megmászása, a csúcs elérése a Kaffe & Kuchen (7+) 1100 méter hosszú nitt sorát követve.

Több köteles mászásra készültünk, de öltözéskor szembesültem a ténnyel, otthon hagytam a beülőm. Gyors tervmódosítás, marad a sportutazás, a beülőt cserélgetjük, biztosítás meg megy fix pontból, fatörzsről.

A Hohe Wand hosszú útjait erősen fogyasztó csapatunk a héten egyesületünk két hölgytagjával, Gabival és Emesével egészült ki. Levente velük vágott neki a Draschgrat Light megmászásának, okítva őket a több kötélhosszas utak teljesítésének rejtelmeire.

A héten már másodszor Hohe Wand, ismét a Totenköpfl falrész, most az Überholspuren. Ezt az utat már régebben másztuk, Aszunak ez volt az első hosszabb mászása.

Erre a hétre a Hohe Wand hosszú útjai közül a Totenköpflplattén felkúszó Osterhasi (7-) hat kötélhosszát választottuk.

Most nem volt kedvünk új utat keresni, így megismételtük egy régi ismerős,  a Zukunfsweiser 195 méterét.

Borult, esőre álló időben érkeztünk a Hohe Wand alá. A parkoló üres, a fal csendes, most nem hallatszott a felszerelésekre jellemző fémes csilingelés.

Ezen a héten a Hohe Wand leghosszabb útjait rejtegető falszakaszt, a Grobe Postlwand 250 m magas falát vettük célba.

A hétvégi forróságban egy, a nap nagy részében árnyékos falat keresve, eszünkbe jutott egy rég elfeledett mászóhely, a Koller Wand.

A kőzet mészkő volt, de a formavilág nekem teljesen szokatlan volt, rengeteg alsós fogás volt, emiatt az alkarom pillanatok alatt bedurrant.

A Draschgrad és a Totenköpfl szektorokban tett kirándulásaink után kicsit visszatértünk a kedvenchez, a Sonnenuhrwand parkoló fölé tornyosuló sziklafalához.

Kellemes májusi délutánt töltöttünk el a Hohe Wand-tól nyugatra található Flatz mászóiskola szikláin. Elvittük Gabit (Ádám kedvesét) és Katit is magunkkal, hogy a mászófalas élmények után kicsit ők is megismerkedjenek a szikla varázsával.

Ez alkalommal a Totenköpfl szektor útjai közül mazsoláztunk.

Csütörtökénti Hohe Wand-i portyázásainkhoz ezentúl csatlakozik Levente és Peti párosa is. Első közös, összeszoktató mászásukra egy könnyed útkombinációt választottak.

Végre újra aktualizáltuk a hétköznapi több-kötélhosszas mászásokat. Továbbra is törekszünk általunk még nem teljesített utak mászására, s így egyre jobban megismerni e Sopronhoz közel eső, rengeteg lehetőséget rejtő sziklafal minden zugát, érdekességét.

A Munka ünnepére eső 4 napos hétvégét kihasználva távolabbi mászóhelyek helyett „csak” a Blechmauer fal jutott nekünk. Karesz ódákat zengett már róla. Ez a Grosser Höllental Ny-ra néző fala, 150-370m utakkal. Kemény utakkal J Ugyanis többségük 8-as, 9-es fokozatú, viszonylag homogén egyforma nehézségű kötélhosszok.

A telet idéző időjárási körülmények között, ezen a hétvégén Peilstein mészkőfalait választottuk.

Sokat töprengtünk Leventével a vasárnapi úticél kiválasztásán. Olyan sziklára vágytunk, ami a közelben van, de még nem érintettük, napsütéses legyen és a hétvégi tömeg is elkerülje. Ha nehezen is, de találtunk ilyet.

A napsütötte Duna-parti sziklákat szemeltük ki. Közülünk néhányan már jártak itt, így könnyen megtaláltuk a dürnsteini mászóhelyeket.

A hirtelen beköszöntött tavaszi jó időt kihasználva, pénteken a munkát egy kicsit félretéve, mint már oly sokszor kora tavasszal, a Roter Ofen sziklafalát kerestük fel.

Áronnal másztunk egyet a Hohe Wandon. Hogy pontosan melyik utakat és azokból mennyit, azt nehéz lenne kibogozni. Készült egy rövidke kis videó is a mászásról.