Beszámolók

A napsütötte Duna-parti sziklákat szemeltük ki. Közülünk néhányan már jártak itt, így könnyen megtaláltuk a dürnsteini mászóhelyeket.

A hirtelen beköszöntött tavaszi jó időt kihasználva, pénteken a munkát egy kicsit félretéve, mint már oly sokszor kora tavasszal, a Roter Ofen sziklafalát kerestük fel.

Áronnal másztunk egyet a Hohe Wandon. Hogy pontosan melyik utakat és azokból mennyit, azt nehéz lenne kibogozni. Készült egy rövidke kis videó is a mászásról.

A nap éppen akkor kezdte el sütni az utat, ami szerencsénkre az ötödik kötélhosszig ki is tartott.

A sportmászás múltját és jelenét meghatározó európai mászóterületek bejárását az Észak- Olaszországban található Garda-tó körüli sziklákkal folytattuk.

Újra Adlitzgraben! Hétvégén ismét ezt a remek, sok kemény mászással kecsegtető, de nem utolsósorban gyönyörű sziklát választottuk.

Hosszú idő után Tibi barátunk újra velünk tartott a sziklák varázslatos világába

A társulat összetétele biztosította a jó hangulatot, az egész napos vidámságot.

Egy újabb hét, egy újabb Hohe Wand-i út..

Az első két kötélhossz nagyszerű, technikás táblamászás némi piazzal bolondítva..

Kora délután Aszuval Hobó bölcs, örökérvényű zenéjét hallgatva indultunk a Hohe Wand felé..

A Poestingtal egymás után sorakozó sziklatömbjei közül szombaton mi a Kalkofen mészkőfalát választottuk

Az utóbbi hónapokban kicsit hanyagoltuk ezeket a nehéz utakkal teli falakat, már hiányoztak az áthajló sziklákon vezető kemény, sokszor igen technikás mászások.

Pénteki kirándulásunkhoz olyan sziklát próbáltunk keresni, ahol a lányok és Erik biztonságosan tudták gyakorolni az előlmászás technikáit.

Peti, a pár héttel ezelőtti túránk képeit nézegetve kedvet kapott, hogy próbára tegye mászótudását Arnsteinwand áthajló falain.

Sport utak, vagy több hosszas mászás? Végül úgy döntöttünk, legyen mindkettő.

Idén is sor került Paklenicai túránkra. Nem teszem hozzá, hogy a "szokásos", mert ezúttal egy kicsit más jellegű és hangulatú volt, mint a korábbi években.

Örülök, hogy megmásztuk, gyönyörű út, még ha olykor erőltetett is az út vonalvezetése

Az áthajló falakhoz szükséges erőnlét megszerzésén még dolgozniuk kell, mert a függőágy igen hamar előkerült.

Ha csütörtök, akkor Hohe Wand, több kötélhosszas utak.

A sziklákhoz érve pazar látvány fogadott minket. A kő a sötétvöröstől a feketéig minden színben, fantasztikus formákban és alakzatokban díszelgett.

Aszuval egy csendes, nem zsúfolt, de komoly feladatokat ígérő mászóhelyet kerestünk.

Egyetlen kérdés volt csak az úttal kapcsolatban, milyen ruhában másszunk?

Reggeli érkezésünk után mindenki vadul forgatta a kallert, általunk még érintetlen utakat keresve

A falat reggeltől estig süti a nap, így ideális választás kora tavaszi, vagy késő őszi mászásokra.

35 m magas, többnyire nehéz utakkal, de akad pár könnyebb is.

Megkérdeztem Petit volna-e kedve több kötélhosszast mászni..

A mészkő falakon rengeteg nitt sor kanyarog minden nehézségben

Végül az utolsó kötélhossz egy gyönyörű fehér sima reibungtáblán vitt fel, amelynek kulcsrésze igen érdekes technikát kívánt

Bécs közeli mászóhelyet választottuk, bízva a hétköznapok nyugalmában.

Egy másik finalé - felderítő útra indultunk a Maximilianswandot keresve. Ugyan nem találtuk meg, de amit találtunk az csodaszép volt.

Gondoltam ha már ott vagyunk megéri ott maradni még egy napot és kiruccanni Fehér-kőre, legkedvesebb szikláim egyikére.

Vasárnap a januári hirtelen jött tavaszi idő hatására, az aktuális bécsi mászótermi tréningünket sziklára cseréltük.

A komor téli időben igazán jóleső érzés visszanézni ennek a novemberi napsütéses mászásnak a képeit. Samu írt egy klassz beszámolót róla, így utólag közzé is tesszük.

A novemberi kellemes meleg időben még alkalmunk nyílt egy Adlitzgrabeni mászásra.

Attila és Áron a Hohe Wand egyik többkötélhosszas útján járt

Hideg volt, de gránitot mászni mindig jó!

Idén kivételesen őszre tolódott már-már szokásos Bohinji mászóturnénk. A nyári hónapokhoz képest Bohinj ilyenkor már kihalt, nincsenek túristák, a síelők közül pedig még csak a görsísek cikáznak fel-alá a Bohinji tó partján.

Sok fejtörést okozott a hétvégi mászóhely kiválasztása, a csapattagok nagy mászótudásbeli külömbsége miatt.

Jóska komával úgy döntöttünk, ha a többiek maradnak is mi nekivágunk, irány Adlitzgraben

Vasárnap újra Peilstein mészkőfalait kerestük fel.

Augusztusi első sziklamászásunk helyszínéül Peilstein falait választottuk Samuval, és két a sziklákkal most ismerkedő társunkkal Gáborral és Áronnal.

Hallgatnom kellett volna az Attilára, a telefonban mondta, hogy sz@rt sem ér a Peilsteinről szóló rész a Keltenkalkban és a Bergsteigenen.. nem hittem el, pedig tényleg..

Addig rágtam Attila fülét, míg egy nyári reggelen fél7-kor a bécsiek házi hegyének (Schneeberg) árnyékában kipakoltunk a kocsiból és kb. 40 perc alatt a parkolóból a Stadelwand fala alatt meredekké válló ösvényen felgyalogolva egyböl

Aszunak még bőven volt tartozása a szikla felé főleg a keményebb fokozatokban, így bőven volt lehetősége az onsight mászások gyakorlására

Forró péntek délután a határ felé közeledve még nem tudtuk hogy merre induljunk mászni.

Végre elérkezett az idő nyári hosszabb mászó túránk megejtésére. Ezeket az évszakonként ismétlődő utazásainkat tekinthetjük akár edzőtáboroknak is, hisz ilyenkor töményen a sziklamászással foglalkozunk. Eszünk, mászunk, eszünk,

Már a 7 órás misére hívó harangszó a falnál ért minket. Sajnos a szúnyogok is úgy gondolták ma reggel ott a helyük

Hétvégén Józsival és Aszuval Adlitzgraben áthajló sziklafalain koptattuk mászócipőinket

Reggeli gyors egyeztetés után Samuval, Aszuval és az újonc mászó Petivel célba vettük a Thalhofergrat sziklatömbjét.