Beszámolók

Az áthajló falakhoz szükséges erőnlét megszerzésén még dolgozniuk kell, mert a függőágy igen hamar előkerült.

Ha csütörtök, akkor Hohe Wand, több kötélhosszas utak.

A sziklákhoz érve pazar látvány fogadott minket. A kő a sötétvöröstől a feketéig minden színben, fantasztikus formákban és alakzatokban díszelgett.

Aszuval egy csendes, nem zsúfolt, de komoly feladatokat ígérő mászóhelyet kerestünk.

Egyetlen kérdés volt csak az úttal kapcsolatban, milyen ruhában másszunk?

Reggeli érkezésünk után mindenki vadul forgatta a kallert, általunk még érintetlen utakat keresve

A falat reggeltől estig süti a nap, így ideális választás kora tavaszi, vagy késő őszi mászásokra.

35 m magas, többnyire nehéz utakkal, de akad pár könnyebb is.

Megkérdeztem Petit volna-e kedve több kötélhosszast mászni..

A mészkő falakon rengeteg nitt sor kanyarog minden nehézségben

Végül az utolsó kötélhossz egy gyönyörű fehér sima reibungtáblán vitt fel, amelynek kulcsrésze igen érdekes technikát kívánt

Bécs közeli mászóhelyet választottuk, bízva a hétköznapok nyugalmában.

Egy másik finalé - felderítő útra indultunk a Maximilianswandot keresve. Ugyan nem találtuk meg, de amit találtunk az csodaszép volt.

Gondoltam ha már ott vagyunk megéri ott maradni még egy napot és kiruccanni Fehér-kőre, legkedvesebb szikláim egyikére.

Vasárnap a januári hirtelen jött tavaszi idő hatására, az aktuális bécsi mászótermi tréningünket sziklára cseréltük.

A komor téli időben igazán jóleső érzés visszanézni ennek a novemberi napsütéses mászásnak a képeit. Samu írt egy klassz beszámolót róla, így utólag közzé is tesszük.

A novemberi kellemes meleg időben még alkalmunk nyílt egy Adlitzgrabeni mászásra.

Attila és Áron a Hohe Wand egyik többkötélhosszas útján járt

Hideg volt, de gránitot mászni mindig jó!

Idén kivételesen őszre tolódott már-már szokásos Bohinji mászóturnénk. A nyári hónapokhoz képest Bohinj ilyenkor már kihalt, nincsenek túristák, a síelők közül pedig még csak a görsísek cikáznak fel-alá a Bohinji tó partján.

Sok fejtörést okozott a hétvégi mászóhely kiválasztása, a csapattagok nagy mászótudásbeli külömbsége miatt.

Jóska komával úgy döntöttünk, ha a többiek maradnak is mi nekivágunk, irány Adlitzgraben

Vasárnap újra Peilstein mészkőfalait kerestük fel.

Augusztusi első sziklamászásunk helyszínéül Peilstein falait választottuk Samuval, és két a sziklákkal most ismerkedő társunkkal Gáborral és Áronnal.

Hallgatnom kellett volna az Attilára, a telefonban mondta, hogy sz@rt sem ér a Peilsteinről szóló rész a Keltenkalkban és a Bergsteigenen.. nem hittem el, pedig tényleg..

Addig rágtam Attila fülét, míg egy nyári reggelen fél7-kor a bécsiek házi hegyének (Schneeberg) árnyékában kipakoltunk a kocsiból és kb. 40 perc alatt a parkolóból a Stadelwand fala alatt meredekké válló ösvényen felgyalogolva egyböl

Aszunak még bőven volt tartozása a szikla felé főleg a keményebb fokozatokban, így bőven volt lehetősége az onsight mászások gyakorlására

Forró péntek délután a határ felé közeledve még nem tudtuk hogy merre induljunk mászni.

Végre elérkezett az idő nyári hosszabb mászó túránk megejtésére. Ezeket az évszakonként ismétlődő utazásainkat tekinthetjük akár edzőtáboroknak is, hisz ilyenkor töményen a sziklamászással foglalkozunk. Eszünk, mászunk, eszünk,

Már a 7 órás misére hívó harangszó a falnál ért minket. Sajnos a szúnyogok is úgy gondolták ma reggel ott a helyük

Hétvégén Józsival és Aszuval Adlitzgraben áthajló sziklafalain koptattuk mászócipőinket

Reggeli gyors egyeztetés után Samuval, Aszuval és az újonc mászó Petivel célba vettük a Thalhofergrat sziklatömbjét.

Munka befejeztével egy gyors mászócipő vásárlás után Aszuval a Hohe Wand Bereich Turnerbergsteigerkessel szektorát vettük célba.

A mászások helyszínéül a Roter Offen jól biztosított V-ös nehézségű útjait választottuk, melyeken újdonsült mászóink megbizhatóan mozogtak, így délután belekóstoltunk a VI-os fokozatba is.

Nagyon változatos mozgású, technikájú, nehézségű utak vannak ebben a mászóparadicsomban. Itt mindenki talál magának teljesíthető nittsort.

Csütötökön Csabival, Jóskával és két vendég mászónkkal, a Farádi Leventével,és a Celdömölki Domonkossal, Peilsein 26 szektora közül a Spartastein sziklafalát kerestük fel.

Az év közbeni megbeszélések során szóba került, Olaszország Arco környéki sziklái, majd Szlovénia, végül a Horvátországi Paklenica völgynél maradtunk.

A hova menjünk a hétvégén mászni kérdésre egyszerre volt meg a válaszunk Józsival, hát hova, irány Adlitzgraben. Sopron 100km-es körzetében én ezt az ízig-vérig sportmászó helyet kedvelem a legjobban

Aszu barátomat rábeszéltem hogy egy kicsit hagyjuk a hátunk mögött a sportmászóhelyek zajos, sokszor zsúfolt világát, szálljunk szembe a gravitációval, és másszunk egy hosszú alpesi utat.

Hétvégén a Piestingtall szikláit látogattuk meg. A jónéhány szektorból, (9) az úthoz legközelebb eső Kalkofen tömbjét választottuk.

A nagy meleg és az égető napsütés elől egy árnyékos sziklafalra menekültünk. A Soprontól 50 km-nyi autózásra található Mödling szikláit választottuk.

Aszúval és Józsival vasárnapi sziklatornánk helyszínéül a Peilstein falait választottuk. A fal olyan részén szerettünk volna mászni, amit még egyikünk sem ismert, így választásunk a Matterhorn tömbjére esett.

Tibi barátommal úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk nagy szerelmünket, az ÖTK klettergarten-t. Hajnalban neki is vágtunk az útnak, hogy mi legyünk az elsők.

Aszúval ma Peilstein gyönyörű szikláin koptattuk a mászó cipőinket. A rengeteg szektor közül most a Große Peilsteinwandot választottuk.

Az esős időre való tekintettel, Sopronhoz egyik legközelebb eső mászó helyet Bad Fischau szikláit választottuk.

A hosszas tervezgetés után hármasban(Attila,Csaba,Felcser Laci) késő vasárnap délelőtt útra keltünk

Mikor Attila felért a standhoz, már látta, hogy miért földes az út és mit keresett az öreg a feszítővassal a kezében

Józsi barátommal egy kellemes kora tavaszi délutánt töltöttünk a Hochkogel áthajló falán.