Beszámolók

​Két embernek köszönhetem, hogy életem mostanában újabb, életre szóló élményekkel gazdagodik...

Lombszíneződés a Höllentalban. A szezon legszebb mászónapjait adja nekem ez az ősz.

Végre a régi társ! Most egy nem nehéz, de érdekes út: a Sonnenschlange.

Ránézek, és tudom, hogy álnok. A fogásai nem akadnak és iszamósak, a lépései csúsznak mint a teflon.

A kezdő mászó pályáján a szombati megálló: a SmokyJoki.

A Szövetes család több kötélhosszas kiképzése ez alkalommal Andrea első, váltott vezetéssel történő mászásával folytatódott.

Szombat, csodaszép idő, kettesben Attilával. 

Mini Hohe Wand.
Ez jutott eszembe, ahogy a Flatzer Wand felé tartottunk.

Régen, utoljára télen másztunk együtt Leventével, akkor a jegeket csapkodtuk, most a Hohe Wand szikláin sütkéreztünk.

Ahogy közeleg az ősz, sajnos úgy megy le egyre korábban a nap, ez pedig a munka utáni hohe wand-i látogatások végét jelenti.

A "minden alkalom legyen új alkalom"-elvnek megfelelően ezen a szerda délutáni, kiscsoportos túrán a Hohe Wand egyik sportmászó szegletét látogattuk meg.

Vasárnap, családi mászás Attilával és Louis-val rovat. Távirati stílus.

Ez a beszámoló szólhatna a Badener Kletterschuléról is.

Arnstein kedves a szívemnek. Itt másztam harmadszor sziklán, de kellemes sikerélmények itt értek először.

Szerda délutáni szökésünk népes, vegyes tudásszintű, páratlan létszámú csapattal indult, így hosszú utak helyett sportmászás mellett döntöttünk.

Esik az eső. De vasárnap van. Mi legyen a terv? 

A sportmászások és a boulderozások közben nem feledkeztünk meg a több kötélhosszas utakról sem.

Ezzel a sziklával azóta szemezek, mióta egyszer télen Pozsonyba menet Ádám megjegyezte: "Milyen szépen kel a nap Attila sziklája fölött".

Vasárnap ketten maradtunk Attilával, így kívánságműsor következett. Hosszú utas mászást kértem.

A csapat egyéb irányú bokros teendőire való tekintettel a Klettergarten Bad Fishau sima falainál tettünk egy délelőtti sportmászós villámlátogatást.

Vasárnapi sportmászós kiruccanásunk ezúttal Seiblingkirchenbe vitt el minket, a Gretawandl falai alá.

A hétvégi sportmászás után ismét egy hosszú út, most a Direkte Sonnenuhrwand.

Hétvégi kirándulásunk céljául ezúttal egy mindannyiunk számára ismeretlen helyszínt választottunk.

A bizonytalan időjárás miatt már hetek óta halogattuk ennek a kiváló útnak az újbóli megmászását. 

Közel háromnegyed évvel azután, hogy elkezdtem mászni, eljött az ideje, hogy kipróbáljam a nagyfalat.

E heti, hétközi mászásunkra ezúttal négyen indultunk.

Szerdán egy kemény út tervével érkeztünk a Hohe Wand parkolójába, de az időjárás gyors változása miatt célunkat módosítani kényszerültünk.

Egy újabb csütörtök, ismét a Höllenthal, ezúttal a Wachthüttelturm.

A Stadelwand magas sziklafalai után a Hohe Wand valamivel rövidebb útjait néztük ki Ádámmal a hétvégére.

Talán már tényleg itt van az igazi nyár.

​Akinek az a véleménye a mászásról és a hegyek világáról, hogy „minek ment oda? … magának kereste a bajt!”, az most nyugodtan zárja be a böngészőt.

​Szerdán lehetőségem adódott elszökni Attilával a Hohe Wandra.

Hétvégére egy laza mászást terveztünk egy, már régen kiszemelt, de valahogy a programból mindig kimaradó utat, az In Vino Veritast választottuk.

Hétvégi kirándulásainknak úticélja ezúttal a Höllental volt.

Végre megérkezett a száraz, meleg idő. Már ideje volt, mert a szezonkezdet nem kényeztetett el minket, másztunk esőben, hóban, hidegben és szélviharban vacogva.

Csütörtöki jó időnek köszönhetően sikerült megejtenünk egy délutáni túrát, a jól bejáratott Hohe Wandra.

Mivel igyekszünk minden lehetőséget kihasználni, amit sportolással tölthetünk, kedvenc mozgásformánk helyszínéül ismét a közeli Hohe Wandot választottuk.

Hétvégén csapatunk ketté vált, Ádám és Bónis a több kötélhosszas utakat választották, mi Krisztiánnal, Tádéval és Louisal a sportmászás alapjait gyakoroltuk.

Ismét a Hohe Wandot céloztuk meg a hétvégén Bónissal, a sportmászás helyett a több kötélhosszas utak izgalmait keresve.

A sziklamászás egy összetett sport, ezáltal a szépségét is többféleképpen lehet megtalálni.

Elérkezettnek láttam az időt, hogy egy nagyobb kihívás elé állítsam magamat, és velem együtt Ádámot.

Sportmászások, boulderezések után végre az igazi szerelem, a több kötélhosszas utak következnek.

Hétvégi sziklás élményeinket a zord előrejelzések miatt, most kisebb köveken kerestük, ahonnan könnyebb menekülni, mint a több száz méteres falakról.

A sportmászós terveinket tovább folytatva, idei első hosszabb túránkat a horvátországi Buzet városa körüli sziklamászó helyek felderítésével töltöttük.

Régóta játszottam a gondolattal, hogy kipróbáljam a falmászást. Ezért 2016 júniusában a gondolat cselekedetté alakult a Summit egyesület keretein belül.

Vasárnap reggel öten érkeztünk a Hohe Wand parkolójába. Gyors pakolás, útválasztás és már indultunk is a meredek ösvényen.

A téli felkészülés alatt abban egyeztünk meg többen is, hogy idén nagyobb hangsúlyt fektetünk az elhanyagolt sportmászó helyek újralátogatására.

Hétköznapi szökésünk ezúttal kétfős létszámra csappant, így kerültem újra egy kötélpartiba Attilával.

Rég nem voltam már Adlitzgraben sziklafalain mászni, de a csapat választása alapján, újra meglátogathattam.

Az időjárás-előrejelzés nem sok jót ígért vasárnapra, de vállaltuk a kockázatot, és célba vettük Adlitz falait.