Beszámolók

Az őszi, számomra legkedveltebb és egyben legterheltebb mászóidőszakot Levente barátommal kezdtem meg.

Gondoltunk rá, hogy majd azt mondjuk eredetileg is ezt akartuk mászni.. de valójában keményen benéztük a Reineckefuchs beszállót és végül egy laza Draschgrat mászás lett belőle. Az első standig egész jól működött a másik út topo-ja is.. :)

​Több okból kifolyólag is vártam már ennek az útnak a megmászását Petivel és végül reményeimnek megfelelően egy szuper délelőtti mozgásban volt részünk.

Ez alkalommal a Hohe Wand egy, számunkra ismeretlen részét, a Großer Hochkogel mészkőfalát derítettük fel. Első alkalommal az itt fellelhető lehetőségek közül az Auf  Wildenauers Spuren UIAA 7- nehézségű, 220 méter hosszú mászóútját választottuk.

Erre a hétre Ádám nézte ki a Hohe Wand Betty és Paul nevű útját, de más irányú elfoglaltságai miatt Attila helyettesítette. Az út egyenletes UIAA 4-6 nehézségű, kiválóan illeszkedett a "visszaszoktató" programomba. A 6-os szakaszokat lepasszoltam Attilának, én pedig többnyire élvezettel másztam előre a 4-5+-os nehézségű, remekül biztosított kötélhosszokat.

Hétvégi túránkon résztvevő csapattagjaink vegyes mászótudását figyelembe véve egy olyan helyet kerestünk, ahol mindenki megtalálhatta a felkészültségének megfelelő kihívásokat.

Augusztus hónapra eső első több kötélhosszas mászásunkra a szokásosnál egy kicsit harcosabb utat választottunk.

Igaz nem beszéltünk róla, de úgy érzem elindultunk Petivel egy úton, melynek első lépcsőfokát két hete csütörtökön, másodikat pedig most sikerült leküzdeni!

Hosszabb kihagyás után mindig nagyon nehéz visszaszokni a sziklák világába. Szerencsére Attila sugalmazásának köszönhetően Ádámmal jól választottunk utat: egy hosszú, de könnyű hohe wand-i mászóutat, a Smoky Joki-t szemeltük ki csütörtök délutáni feladat gyanánt.

A rendszeres heti Hohe Wandi mászásokhoz sok fejtörést okoz az útválasztás. Bár ez alkalommal könnyebb dolgunk volt...

Szombat délután a nagy hőségben egyre jobban kezdtem várni az est közeledtét, amikor is a megbeszéltek szerint elindultunk a Höllentalba, egy hűvös szabadban töltött éjszaka utáni, remek mászás reményében.

A soron következő Hohe Wandi turnénkra készülve, a mászó kalauzokban kutatva egy olyan útvonalra bukkantam, ami idáig valahogy elkerülte a figyelmünket.

Az új helyek felfedezése mindig izgalommal tölt el, és újabb löketet ad a mászással kapcsolatos motivációm terén, ez vasárnap is így volt.

E heti Hohe Wandi túránkra egy harcosabb utat terveztünk, de a változékony időjárás miatt egy, már ismerős, könnyebben teljesíthető vonalvezetést választottunk.

Ez alkalommal egy laza, átmozgató mozgást terveztünk. Olyan utat kerestünk, amely végig közepes nehézségű, szép, hosszú mászást kínál.

Erre a hétre Riedl mester egy 1991-es alkotását, a Torttl Tepperter elnevezésű nittsort választottuk. Az út 7+ nehézségű, de a keményebb fajtából (sok könnyebb nyolcashoz volt már szerencsénk.)

Csendes, langyos esőben érkeztünk a parkolóba, de bízva a jó időben, mászásra eltökélten indultunk a fal felé. A Hohe Wand bőséges út kínálatából most egy öreg klasszikust, a Direkter Österreichersteig repedés rendszerét választottuk.

Mivel csütörtökre vihart mutatott az időjárás előrejelzés, a műfalunkon meg kibírhatatlan hőség uralkodott el, úgy döntöttünk, hogy kihelyezett edzést tartunk.

Tervben volt egy hétfői mászás, de a csapatunk sajnos megfogyatkozott, amit végül nem is bántam annyira, mert ismét kijutott nekem a jóból, ami most egy hohe wand-i többköteles mászást jelentett.

Attila és Aszú tervezte meg a menetrendet. Korán kellett kelnem. Szükség is volt rá.

Az igazi nagyfalas szezont reggel ötkor indulva a Höllenthal egyik leghosszabb útjával, az 590 méter hosszú Des Kessels neue Kleider 7- nehézségű feladatával kezdtük.

Az erre a hétre eső Hohe Wandi mászó métereink teljesítésére egy igazi sportos útvariációt, az Espresso Doppiot választottuk.

Izgatottan vártam már a vasárnap reggelt, és motivált is voltam kellőképp, mióta Attila elárulta a hétvégi úti célunkat!

Vasárnap reggel hosszas egyeztetés után (8 telefonhívás), fél 11-kor nekivágtunk, hogy egy közeli, mindannyiunknak megfelelő helyet keressünk Baden környékén.

Ezen a héten végre igazi nyári időben csapathattuk a Hohe Wand kötélhosszait.

Hétvégén Bécs külvárosában (Kaltenleutgeben) található Waldmühle sziklafalát derítettük fel.

Végre újra Hohe Wand.

A három héttel korábban összeállt csapat most Attilával kibővülve, ismét Adlitzot célozta meg. Lassan már olyan érzéssel megyünk oda, mintha hazajárnánk.

Az időjárás előrejelzés nem bíztatott minket, de Adlitz áthajlói megvédtek az esőtől.

Ezúttal Petivel és a Sopronba látogató Pállal vágtunk neki a Hohe Wand sziklafalának. Célunk a Schlüsseleriebnis 235 méter hosszú nitt sorának teljesítése volt.

Ismét vasárnap, ismét mászás. A terv az volt, hogy olyan helyre menjünk, ahol nagyon széles az utak nehézségének skálája.

Adlitz-ba indultunk, aztán a Baden melletti sziklákon kötöttünk ki, hogy minél jobban kihasználhassuk a rendelkezésünkre álló időt.

Heti hosszú utas mászásunkat kis csapatunk páratlan létszáma miatt sportutak mászására cseréltük.

A kedvezőtlen időjárás előrejelzés ellenére négyen nekivágtunk egy kis Mödling környéki portyázásnak.

A szezon első, több kötélhosszas túráját egy laza, lötyögős mászással az Osterhasi 160 méterével indítottuk.

Szezonnyitó mászás Thalhofergrat szikláin.

Reggel ébredés után, mikor megláttam a ködöt az ablak túloldalán, nem sok kedvem volt mászni menni, azonban Adlitzgraben ismét bizonyított!

Egy hónappal ezelőtt, Paklenicában eldöntöttük, hogy október utolsó hétvégéjét a Duna parton töltjük.

Kicsit nyögvenyelősen indult az ünnepnapi mászás szervezése, de végül sikerült megoldani, hogy nagyjából az eredeti tervekhez képest indulhassunk.

Úgy döntött kis csapatunk, hogy ezt a vasárnapot egy önbizalom növelő mászással töltjük el Mödling környékén.

Ez alkalommal Peilstein számos szektorából a Großer Zinnenkessel és a Hahnenkammturm útjaiból válogattunk.

Őszi mászótúránk helyszínéül ismét a jól bevált horvátországi Paklenica völgyet választottuk.

A szombati mászás után, sikerült összeszervezni egy kis csapatot a vasárnapi kiruccanásra is, melyre ideális időjárást jósoltak, nem úgy, mint az előző napra.

A jó bemelegítés és a nehézség fokozatos emelése meghozta gyümölcsét. Ádám teljesítette első on sight 6c+ (UIAA VIII-) nehézségű útját határozott, stabil mászással.

Az 1978-ban nyitott 200 méter hosszú út falrajzát már évek óta kerestem, de nem találtam. A kalauzokban csak egy útnév, a nehézség és a mászóhossz található.

Hárman vágtunk neki a vasárnapi mászásnak. Úti célunk nem volt, „csak menjünk, használjuk ki a szebb, egyre fogytán levő őszi napokat” alapon indult a túra.

Bécstől már távol esik Flatz am Ternitz falucska, így szombati napra is megfelelő választás lehet, ha a fővárosi sziklamászók özönétől tartunk. Igaz, a környékbeliek azért így is szép számmal képviselték a "hazai csapatot"

A sziklák egész nap csendesek voltak, sporttársakkal, kirándulókkal nem találkoztunk, a falakon és alattuk erős mászótevékenységre utaló nyomok nem tapasztalhatók.

Wr.Neustadt - eső, Bécs - enyhe eső. Jó, akkor Bécs, Mödling! 

A nyarat Arnstein szikláin búcsúztattuk, egy kellemes őszi napon!