Mászásokról, túrákról, mindenről ami a hegyen megtörténhet..
Mint már annyiszor, most is egy gyors, munka utáni mászásra indultunk a Hohe Wandra. Előtte a szokásos dilemma, melyik utat válasszuk.
Hétvégi mászótúránk céljául a csodálatos környezetben található Preinerwandot szemeltük ki.
Esőre álló időben érkeztünk a Hohe Wand falaihoz, így ez alkalommal a számunkra még ismeretlen Pyramide szektor rövidebb, könnyebb útjaiból válogattunk.
Újra a Höllenthal, ismét a Blechmauer.
Pontosan egy hete, amikor jöttünk haza a horvátországi kirándulásról, Janónak akkor pattant ki a fejéből, hogy most szombaton másszuk meg a Durststrecke nevű 630 méteres utat.
Csütörtökön munka után, esőre álló időben indultunk szokásos, hét közbeni mászó portyánkra.
Az utazás egy fantasztikus dolog, de akkor igazán tökéletes, ha a tükörre akasztott „friend” a kanyarokban a vízszintes felé konvergál…
Az idei szezonban még csak egy utat másztunk a Pokol völgyében, ez így nem mehet tovább, ezért a Hohe Wandi látogatásainkat csökkentjük és a hangsúlyt a Höllenthali túrákra helyezzük.
Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy Bónist és a sziklákat bemutassam egymásnak.
Egy újabb hét, egy újabb Hohe Wandi út. Ezúttal Leventéhez és Emihez csatlakozva, négyen indultunk a sziklák felé.
Idén először indultunk el a lenyűgöző Höllental völgy falai közé, ahol a kalandot és a nyugalmat egyaránt meg szoktam találni.
Péntek délután a várost elöntő forróság elől az ilyenkor már árnyékba boruló Hohe Wand Sonnenuhr falára menekültünk.
Szombat délelőtti tervünk egy gyors mászás volt, könnyebb hosszokból álló, a kikapcsolódást garantáló fokozatban.
A heti Hohe Wandi mászó métereinkért ezúttal keményen megdolgoztunk. Most egy igazi sportos utat, a Coco + Cocobinét választottuk.
Erre az alkalomra már egy nehezebb feladatot szemeltünk ki az eddigiekhez képest, ez lett a Rókalány.
Mára is két utat terveztünk, ehhez reggel 8-kor el is indultunk a fal irányába, miközben a rádióból a Pál Utcai Fiúk muzsikáltak akusztikus felállásban.
Műszak letudva, munkahely bezár, kocsiba be, Ladánybene szól, irány a Hohe Wand.
Az időjárás előrejelzés egyértelmű erős esőzést ígért és mutatott, de Aszuval úgy éreztük, mennünk kell.
Kíváncsian vártam a vasárnap délelőttre kinézett feladatot, egyrészt a nehézsége miatt, másrészt idén ez volt az első Hohe Wand-i megpróbáltatásom.
A Velebit vad sziklafalai után újra hazai pálya, ismét Hohe Wand.
Május elejére egy több kötélhosszas mászásokkal teli edzőtábor volt betervezve, amit maradéktalanul meg is valósítottunk! Kaptunk hideget, meleget, rengeteget tapasztaltunk és mindemellett fantasztikusan szórakoztunk.
Vasárnapi programunkként a Scheiblingkirchen mellett fekvő, korábbról már ismerős Gretlwandot választottuk. Nagy örömünkre régi barátunk Bódis Pali is csatlakozott hozzánk soproni hétvégéje keretében.
Heti Hohe Wandi mászóadagunk teljesítéséhez erősen a délutánba belecsúszva érkeztünk, így egy gyorsan letudható utat, a Wand egy klasszikus repedés-rendszerét, a Direkter Österreicherseiget választottuk.
A 3. kötélhossztól enyhül a szigor, néhány nagy fogásos áthajló és élménymászás vár azokra, akik megküzdöttek érte.
Ez alkalomra egy, már hónapokkal ezelőtt kinézett nitt sort, a Hohe Wand legújabb útját, a Festung Europát választottuk.
Vasárnap, a hűvös idő ellenére az előzetesen tervezett termes mászás helyett a sziklákat választottuk.
A kora tavaszi mászó szezont a Hohe Wand egy, nem a népszerűségéről ismert útjával, a Trüffelsauval folytattuk.
Itt a tavasz! Végre felmelegedett a hőmérséklet annyira, hogy megkezdhessük a rendszeres, heti Hohe Wandi mászásainkat.
Egy hónapja nem jutottam ki sziklára, így már éppen ideje volt mászni egyet. Hétvégére napos időt jósoltak, tehát nem volt semmi indok arra, hogy otthon maradjunk.
Hétfő este úgy döntöttünk Attilával, hogy kihasználjuk az előrejelzés által jósolt jó időt.
Több kötélpáros variáció is szóba került a hét közepétől szombatig, végül Attilával vágtunk neki a vasárnapi tervnek.
Vasárnap reggelre korai indulást beszéltünk meg, egy Bence és számomra is ismeretlen hohe wand-i sportmászó szektor felfedezése céljából.
Atinak már régen megígértem, hogy elviszem a közeli Hohe Wandra, hogy belekóstolhasson a több kötélhosszas utak mászásának világába, és most végre minden együtt állt egy szuper kis délutáni kiránduláshoz.
Munka utáni Hohe Wandi mászásainkat a korai sötétedés miatt, az ősz még hátralevő részében teljes napos Höllentali kiruccanásokra cseréljük.
Párosunk számára eljött az idő, hogy elhagyja jól megszokott nagyfalazós terepét, a Hohe Wandot. A hétvégén kicsit beljebb merészkedtünk az alpok csúcsai közé, a Hochschwab déli falán szemeltem ki egy a kaller szerint nittekkel végig biztosított utat, a Lufthammert. Ádám gondolkodás nélkül belement a biwakolós másfél napos tervbe és végül rengeteg felejthetetlen élménynel gazdagodva sikeresen teljesítettük az utat.
Péntek délelőtti mászásunkat, a „hasznosat a kellemessel” kombinációból kiindulva terveztük meg, egy könnyed átmozgató úton.
Nagy kihagyás után, újra sikerült Áronnal összeegyeztetni egy mászást a szeretett Hohe Wandon.
Attilával úgy döntöttünk, kihasználjuk a jó időt és nem a munkahelyen sínylődünk, hanem mozgunk egy keveset.
Bencének megígértem már korábban, hogy még idén el fogunk menni a Hohe Wandra, hogy belekóstolhasson a több kötélhosszas utak mászásába.
A mediterrán sziklafalak után visszatértünk a hazai játszóterünkhöz, a Hohe Wand szikláihoz. E heti választásunk a már régóta tervezett Don Alfredo 190 métere volt.
Már tavaly az őszi Paklenica túránk után megfogalmazódott az elhatározás, hogy idén egy kicsit tovább fogunk autózni a horvát pályán és délebbre látogatunk egy lazább mászó túra reményében Omisba.
Az utolsó Omisban töltött napunk első felét mindenképp szerettem volna egy emlékezetes mászással megkoronázni, a délutáni strandolás és kikapcsolódás előtt.
Horvátországi mászós, nyaralós hetünkön a sportutak kapták a főszerepet, elsősorban az időhatékonyság miatt, de sikerült időt szakítanunk pár hosszabb mászásra is.
Ádámmal ugyan rendszeresen még csak három hónapja mászok együtt, mégis (számunkra) az “év” mászásaként emlegetjük a horvátországi Brela település felett mászott Captain Pampirula 90m-es három kötélhosszas útját.
A múlt hét hétfőn mászott Stadelwandi út után jutalomjátéknak az általunk kedvelt Osterhasi nevű utat választottuk.
Az utóbbi hetek esős időjárása meghiúsította Ádámmal közös hohe wand-i mászásainkat, de ezen a héten végre sikerült teljesíteni az egyik kiszemelt utat, a Hamburger Pfeiler-t.
A nemrégiben felújított út a Stadlwand legmagasabb falrészén halad felfelé. Nyugodtan nevezhetnék a becézett táblák útjának is.
A mostanában gyakoribb, több kötélhosszas utak után vasárnap a sportmászást választottuk.
Az elmúlt években ugyan "csak" ennyi beszámoló született, de ezen kívül sok helyen jártunk még. Érdemes végigböngészned egyesületünk programjainak archivumát, mert a beszámolók nélküli programokhoz is találsz térképet és a helyszínen készült fotókat!