Beköszöntő félben a teremmászós szezon, de a holtak napi szabadnapozásnak és a kiváló időnek köszönhetően kaptunk ajándékba egy újabb napot a sziklán.

Kihívjuk a "Balszerencsét".

Főszabályként igyekszünk mindig újabb helyeket felkeresni, de itt olyan kiváló utak vannak, hogy simán megérdemelnek egy visszatérést.

Az idő esőre áll, de nem akarunk boulderezni.

Attilának nem könnyű. Nem elég, hogy lárva mászó vagyok, most még a gyógyuló bokám is nehezíti a mászóhely választást. Hosszú utat nem mertem bevállalni vele, de sportutakkal talán boldogulok.

Két nappal a TristanExpress hírig után – gondoltam lazítunk kicsit, megvolt a küzdelem. Attila szerint az Osterhasi erre kiválóan alkalmas.
Mármint a rendes Osterhasi, végig, ahogy van.

A huszadik hosszú utam, világosított fel Attila.

Attila szerint készen állok rá.
Pár 7- mozdulat. Meglátjuk. És persze ebben is van szép repedés, mert repedéééééés, az kell. Na. Menjünk kecskéket számolni.

Ismerkedjünk tovább a repedésekkel.