Scheiblingkirchenbe kellene menni. De nem ám a tepertős pogácsás Gretlwandl-hoz, vagy a porladós sárga kövű Scheiblingkirchner Wandl alá, nem. Ezt itt úgy hívják, hogy Waldmarkwandln.

Attila a vasárnapi Draschgrat-mixet überelte ezzel a nagyon élvezetes vonalvezetéssel, mondván: bár nem egy Wildenauer vagy egy Sonnenuhr, de azért ez sem egy pajzán majális lesz.

Attila nagyon érdekesnek ígérkező kombót válogatott össze olyan útszakaszokból, amelyek egy részét már ismertem korábbi mászásainkból. A cél egy változatos mozgást igénylő, (5+)-(6+) nehézségi tartományt lefedő út összeállítása volt, viszonylag kevés üresjárattal.

Tomi nagyfalas kiképzésének következő állomása.

Nincs közelítés, leparkolsz, bemész, mászol. Mászókert. Városi mászópark. Ujjé, a ligetben nagyszerű.

Gross Höllental, Blechmauer. A nagyfiúk terepe, olyan utakkal, mint a Ganz normale Wahnsinn (9-)-ért, vagy a 375m hosszú vonalvezetésű Gelber Oktober (7+). Szerencsére a hozzám hasonló  zigótáknak is osztottak pár lapot.

Általában küzdelmekről számolok be, fogcsikorgatós, izzasztó, lihegős vergődésekről, de most semmi ilyen nem történt.
Regeneráló, önbizalomnövelő, kikapcsolódást nyújtó útnak tökéletes választás a De Oide Wurzn.

A terv Peilsteine volt Bónissal.
A kivitel Höllental-Paganini Platte lett, sajnos Bónis nélkül.

Most írhatnék a legutóbbihoz hasonló beszámolót, sorra vehetném a kötélhosszakat, satöbbi, satöbbi. De szerintem tanulságosabb lesz, ha inkább a rossz döntésekről írok.