Beszámolók

Egy újabb csütörtök, ismét a Höllenthal, ezúttal a Wachthüttelturm.

Talán már tényleg itt van az igazi nyár.

​Akinek az a véleménye a mászásról és a hegyek világáról, hogy „minek ment oda? … magának kereste a bajt!”, az most nyugodtan zárja be a böngészőt.

​Szerdán lehetőségem adódott elszökni Attilával a Hohe Wandra.

Hétvégére egy laza mászást terveztünk egy, már régen kiszemelt, de valahogy a programból mindig kimaradó utat, az In Vino Veritast választottuk.

Hétvégi kirándulásainknak úticélja ezúttal a Höllental volt.

Végre megérkezett a száraz, meleg idő. Már ideje volt, mert a szezonkezdet nem kényeztetett el minket, másztunk esőben, hóban, hidegben és szélviharban vacogva.

Csütörtöki jó időnek köszönhetően sikerült megejtenünk egy délutáni túrát, a jól bejáratott Hohe Wandra.

Mivel igyekszünk minden lehetőséget kihasználni, amit sportolással tölthetünk, kedvenc mozgásformánk helyszínéül ismét a közeli Hohe Wandot választottuk.

Hétvégén csapatunk ketté vált, Ádám és Bónis a több kötélhosszas utakat választották, mi Krisztiánnal, Tádéval és Louisal a sportmászás alapjait gyakoroltuk.

Ismét a Hohe Wandot céloztuk meg a hétvégén Bónissal, a sportmászás helyett a több kötélhosszas utak izgalmait keresve.

A sziklamászás egy összetett sport, ezáltal a szépségét is többféleképpen lehet megtalálni.

Elérkezettnek láttam az időt, hogy egy nagyobb kihívás elé állítsam magamat, és velem együtt Ádámot.

Sportmászások, boulderezések után végre az igazi szerelem, a több kötélhosszas utak következnek.

Hétvégi sziklás élményeinket a zord előrejelzések miatt, most kisebb köveken kerestük, ahonnan könnyebb menekülni, mint a több száz méteres falakról.

A sportmászós terveinket tovább folytatva, idei első hosszabb túránkat a horvátországi Buzet városa körüli sziklamászó helyek felderítésével töltöttük.

Régóta játszottam a gondolattal, hogy kipróbáljam a falmászást. Ezért 2016 júniusában a gondolat cselekedetté alakult a Summit egyesület keretein belül.

Vasárnap reggel öten érkeztünk a Hohe Wand parkolójába. Gyors pakolás, útválasztás és már indultunk is a meredek ösvényen.

A téli felkészülés alatt abban egyeztünk meg többen is, hogy idén nagyobb hangsúlyt fektetünk az elhanyagolt sportmászó helyek újralátogatására.

Hétköznapi szökésünk ezúttal kétfős létszámra csappant, így kerültem újra egy kötélpartiba Attilával.

Rég nem voltam már Adlitzgraben sziklafalain mászni, de a csapat választása alapján, újra meglátogathattam.

Az időjárás-előrejelzés nem sok jót ígért vasárnapra, de vállaltuk a kockázatot, és célba vettük Adlitz falait.

„Megnyitottuk” a Hohe Wand-ot. Újév, új kezdetek, új sziklamászó szezon.

Háromnapos jégmászó túránkat, újra a Kolm-Saigurni jégmászó arénába terveztük.

Hétvégén ismét kis kövek, ezúttal Scheitergraben.

A hétvégi kellemes, tavaszi időt kihasználva a termes mászást kültéri programra cseréltem.

Levente kalandozásai ausztriai jegeken.

Téli játékainkat - ahogy már oly sokszor -, most is Alice jegén kezdtük egy kellemes, pályára állító mászással.

Attila januárban a Sopron közeli boulder tömbön.

Az időjárás néha okoz meglepetéseket számunkra, és nem csak negatív értelemben.

Az elmúlt hetek esős időjárása miatt mászótevékenységünk Pozsony kiváló termének, a Vertigonak plasztik fogásaira koncentrálódott.

Múlt szombaton folytattuk Attilával a sportmászóhelyek újrafelfedezését.

Legutóbbi megmozdulásunkkal a Hohe Wand egy általunk ritkábban keresett részéhez látogattunk el.

Attilával meglátogattuk a Höllental egy napsütötte szegletét, a Wachthüttelturmot.

Megérkezett az ősz a hegyekbe. A kellemesen melegítő napsütés még tartja magát, de a Hohe Wand falai hétköznap délutánonként már elnéptelenednek.

E heti több kötélhosszas megpróbáltatásainkat illetően, mászótársaink elfoglaltsága miatt, ismét egymásra maradtunk Attilával.

Ezen a hétévégén folytattuk a rég nem látott sportmászóhelyek felkutatását.

A Festung Europa az egyik kedvenc nitt sorom a Hohe Wandon. Másztuk már tavasszal, télen, most megnéztük, milyen a nyár végén, ősz elején.

A múlt heti sportmászás élményei után, úgy döntöttünk, hogy ezúttal is egy hasonló túrát ejtünk meg.

A hét közbeni sziklamászós kiruccanásunkat egyfajta edzésként fogtam fel, így választottam az általam már majdnem centiről-centire ismert Osterhasit.

E héten nem a megszokott csapattal érkeztünk a sziklák alá.

Eddig az egész idényünket a nagyfalas mászásnak szenteltük...

Régóta nem másztuk, így már ideje volt ismételni Alfred Riedl apró, ragasztott fogásokkal, lépésekkel ellátott nitt sorát, a Legolandot.

Miután teljesítettük az Osterhasi és Superspur utakat, Bónis kitalálta, hogy kössük össze a két út nehezebb szakaszait és másszuk meg egy útvariánsként.

Szombat délelőttre egy gyors, napfényes mászást terveztünk a Napóra falon.

Horvátországi túránkról megérkezve, azonnal visszaálltunk a normál kerékvágásba, aminek legalább heti egy sziklamászás is része, a rengeteg edzés mellett.

Már a téli edzéseink folyamán is rengeteget hallottam arról a horvátországi helyről, melyet a többiek csak úgy emlegettek, hogy „A Kukovi”. Ezek a történetek általában mindig három téma köré csoportosultak...

Hosszú várakozás után pénteken reggel fél 7 kor Cirillel, Ádámmal és Petivel elindultunk, hogy megmásszuk a Grossglocknert a Stüdlgraton keresztül

Spontán egymásután mászott hosszok, kiváló időben. Így jellemezném tömören Aszúval közösen kreált mixünket a Totenköpfl tömbjén.

Egy hosszabb esős időszak után ismét kijutottunk edzéseink fő színterére, a Hohe Wandra.