Beszámolók

Ismerkedjünk tovább a repedésekkel.

Múlt héten megvolt a Totenköpflsteig, most a szomszédját, az Osterhasi-t választottuk, Handlerausstieg kiszálással, hogy én is teljesíteni tudjam az utat.

Csapunk egy laza kis mászást a Totenköpflsteig-on. 160 m, 4 kötélhossz, a legnehezebb pont egy hatoska.

"Hétvégi sportmászáshoz barátságos, árnyékos falat keresünk" jeligére megfejtéseiket küldjék szerkesztőségünkbe.
Nyertesünk Barcza Bónis a GretlWandl-lal. Tepertős pogácsát kedvelők előnyben.

A gyakorlott mászóktól előre elnézést kérek, mert ismeretek híján nem fogok jól csengő mászó szavakat használni, ahhoz még korán van…

Na ne! Már megint egy unalmas előtte-utána beszámoló! Búúúúúúú!
Az áprilisi Peilstein-túra óta nem volt ilyen. És az is milyen volt...

A kopasz bemegy a fodrászhoz.
Ül a székben fél órát, a fodrász mögötte nem csinál semmit, végül teljes árat kér.
- Miért fizetnék teljes árat? Nincs is hajam! - kiabál a kopasz felháborodva.
- Mert ön a keresésért fizet - így a fodrász.

Szombat esti buli helyett időben fekvés, vasárnap korán kelés, mászás, ebédre időben haza érkezés. Ez volt a terv.

Nem, ez nem a csütörtöki mászónap. Azt keresztülhúzta a meló.

Hosszú utat másznál vagy sportutakat? Esetleg mindkettőt egyszerre? És a táblamászással hogy állsz? Jól hangzik? Hajlandó vagy mindezért húsz percet hegynek fel kaptatni? Nem mondtam, de ugye nem zavarnak a kullancsok? Dehogy fogsz fázni! Pofára kapja a napot. Úgy hívják, hogy Frisbee Platte.

Höllentááááál!

Ezt a mászónapot hosszú utas villámlátogatásnak szántuk.

...az eső meg csak esik. Már egy hete.

A Thalhofergrat  az út mellett, a sok kis teraszával.

A hét eleji két napos csavargás után hétvégére csak egy rövid, vasárnap délelőtti mászásra jutott időnk.

Négynapos ünnep – kétnapos expedíció a grazi Rote Wandhoz.

Lassan, küszködősen érkezett el a várva-várt szombati mászónap.

Hétvégén négyen szuszogtunk felfelé a fal tövéhez vezető ösvényen.

A fejlődéstörténeti összehasonlító elemzéstúrák következő állomása Peilstein.

Az igazi tavasz beköszöntével figyelmünk újra a több kötélhosszas utak felé irányul, de terveink szerint a sportmászást és a boulderezést sem hanyagoljuk el úgy, mint az elmúlt években.

Első nagyfalas mászásom idén.

Az újrakezdés nem egyszerű mutatvány, főleg, ha egy olyan sportot űzöl mint a sziklamászás.

Ahogy közeledik a tavasz, egyre többször jutunk ki a sziklákra.

Soha nem érdekelt az időjárás, amíg nem kezdtem el mászni.

A Hohe Wand Wandeck mászóhelyét szemeltük ki, mert elvileg nem takarják fák és telibe kapja a napot.

A mászóteremben töltött tél után már alig bírtunk magunkkal, hogy a szabadban az "igazi dolgot" élvezhessük.

A mászónak egyik szeme mindig az időjárás előrejelzésen kell hogy legyen főleg télen,hát folyamatosan néztem is és vártam ki mikor lesz szabad hogy újra tudjunk indulni.

Az idei jégmászó túránkat a Kelet Tirol jégmászó parkjába  terveztük Gergővel.

- Na megálmodtátok mi legyen?
- Ja... Ismered a Kalkofen-t?
- Persze. Jó küzdős. Voltunk már többször is, találsz róla beszámolót

​Két embernek köszönhetem, hogy életem mostanában újabb, életre szóló élményekkel gazdagodik...

Lombszíneződés a Höllentalban. A szezon legszebb mászónapjait adja nekem ez az ősz.

Végre a régi társ! Most egy nem nehéz, de érdekes út: a Sonnenschlange.

Ránézek, és tudom, hogy álnok. A fogásai nem akadnak és iszamósak, a lépései csúsznak mint a teflon.

A kezdő mászó pályáján a szombati megálló: a SmokyJoki.

A Szövetes család több kötélhosszas kiképzése ez alkalommal Andrea első, váltott vezetéssel történő mászásával folytatódott.

Szombat, csodaszép idő, kettesben Attilával. 

Mini Hohe Wand.
Ez jutott eszembe, ahogy a Flatzer Wand felé tartottunk.

Régen, utoljára télen másztunk együtt Leventével, akkor a jegeket csapkodtuk, most a Hohe Wand szikláin sütkéreztünk.

Ahogy közeleg az ősz, sajnos úgy megy le egyre korábban a nap, ez pedig a munka utáni hohe wand-i látogatások végét jelenti.

A "minden alkalom legyen új alkalom"-elvnek megfelelően ezen a szerda délutáni, kiscsoportos túrán a Hohe Wand egyik sportmászó szegletét látogattuk meg.

Vasárnap, családi mászás Attilával és Louis-val rovat. Távirati stílus.

Ez a beszámoló szólhatna a Badener Kletterschuléról is.

Arnstein kedves a szívemnek. Itt másztam harmadszor sziklán, de kellemes sikerélmények itt értek először.

Szerda délutáni szökésünk népes, vegyes tudásszintű, páratlan létszámú csapattal indult, így hosszú utak helyett sportmászás mellett döntöttünk.

Esik az eső. De vasárnap van. Mi legyen a terv? 

A sportmászások és a boulderozások közben nem feledkeztünk meg a több kötélhosszas utakról sem.

Ezzel a sziklával azóta szemezek, mióta egyszer télen Pozsonyba menet Ádám megjegyezte: "Milyen szépen kel a nap Attila sziklája fölött".

Vasárnap ketten maradtunk Attilával, így kívánságműsor következett. Hosszú utas mászást kértem.