Beszámolók

Das verzauberte Reich – Az elvarázsolt birodalom

A múlt szerdai Doppio-katarzis után egy újabb Riedl-út.

Gyerekként gyakran hallottam a mondást, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megunni.

Dupla eszpresszó. Gyorsan bedobod, aztán nagyot üt. És akkor lehet pörögni. A következő koffeincrashig.

Ez elég slágergyanús út lett.

Közel 300 méteres vadonatúj ajándék út Thomas Behm-től.

Most, hogy újra nyitva a határ, egyből kipróbáltuk működik-e?

​Bakony-felderítő misszió, második küldetés, másodszor. Nekem először. 

A hármas számú Bakony-felderítő expedíciónk ezúttal Vinyére vitt minket, a Cuha völgy kínálta mászólehetőségekkel ismerkedtünk.

Hírzárlat vége. Újra sziklán. De mert az osztrák-magyar határon még mindig mindenféle bizonytalan feltételhez kötött az átjárás, egy magyar sziklamászó helyen éltük ki a hosszú megvonás alatt felgyűlt feszkót.

A több kötélhosszas mászásainkat – szokáshagyomány alapján – szeretjük az Osterhasi barátságos és szép 160 méterével kezdeni. Megvolt már párszor, de annyira szerethető út, és mostanra már maradéktalanul tudok az élvezetére koncentrálni.

Olyan eddig még nem jött össze, hogy február közepén bokáig érő hóban gázolok a Wand tetején, egy rövidujjú pólót átizzadva, a vakító napsütésben.

Déja vu.

Ez már kezd szürreális lenni. December 18-án rövid ujjú pólóban mászunk a Wandon.

December 15, és Attila sziklára tervezi a hétvégi mászóedzést.

Szikla vagy terem? – A napsütéses enyhe idő most egy több kötélhosszas mászásra csábított minket.

Kívánságműsor következik. Tomi a Frisbee-t kéri.

Október 23-a szabadnap, kellemes napsütéses idő, így Tomival egy több kötélhosszas mászás mellett döntöttünk a Hohe Wandon.

Ami az ország belsejében lakó sportoló társainknak a Kis Gerecse, az nekünk, a nyugati határszélen élő mászóknak Adlitzgraben.

Sexy Foxy Lady. Hetesért.

Ősz, vénasszonyok nyara, sziklaszezon közelgő vége, kötelező körök már letudva. Készülünk a téli teremmászós alapozásra. És van úgy, hogy összejön még a jóidő, meg a csapat is, és elmegyünk kipróbálni új dolgokat. Egészen Dürnstein-ig.

Ezt a falat tavaly derítettük fel, messze nem tudtunk betelni még vele. Időszerűvé vált egy visszatérés.

Egy ideje forgattuk már a fejünkben egy höllentali túra gondolatát.

Már unalomig ismerhetitek a medvéimet, úgy sorolom őket, mint Aria Stark a kis lefekvés előtti halállistáját a Trónok Harcában (kellene írnom hozzá custom feliratot). A listán előkelő helyen szerepel a Sonnenhur.

Ezen a hétvégén egy viszonylag újonnan nyitott utakkal kecsegtető sportmászóhelyet derítettünk fel, ahol még Attila sem járt.

der Almauftrieb [des Almauftriebs/Almauftriebes; die Almauftriebe] Substantiv [ˈalmaʊftɾˌiːp] : a jószág felhajtása a havasra (tavasszal)

Múltkor a Wand felé menet, Attila mászómappáját böngészve akadtam rá erre az útra.
Épp nem tudtam még mit másszunk, rákérdeztem, menne-e a Sonnenschlange.
Attila szerint nehezebb, mint a Wildenauer – amivel addig még nem küzdöttem meg – így elnapoltuk.
Mostanáig. Erre nem kellett sokat várnom

Mert tavaly olyan csúnyán beégtünk itt.

Az előkészítés-felkészülés hosszú utas mixek formájában (Draschgrat Mix 2, Pajzán majális kombó) már megtörtént, a Superspur logikus következménye ez utóbbi időszaknak.

A Hohe Wand Strassenwand mászószektorát vettük sorra.

Ez lett volna a mászóképzésem tavalyi szezonjának záró megmérettetése.

Scheiblingkirchenbe kellene menni. De nem ám a tepertős pogácsás Gretlwandl-hoz, vagy a porladós sárga kövű Scheiblingkirchner Wandl alá, nem. Ezt itt úgy hívják, hogy Waldmarkwandln.

Attila a vasárnapi Draschgrat-mixet überelte ezzel a nagyon élvezetes vonalvezetéssel, mondván: bár nem egy Wildenauer vagy egy Sonnenuhr, de azért ez sem egy pajzán majális lesz.

Attila nagyon érdekesnek ígérkező kombót válogatott össze olyan útszakaszokból, amelyek egy részét már ismertem korábbi mászásainkból. A cél egy változatos mozgást igénylő, (5+)-(6+) nehézségi tartományt lefedő út összeállítása volt, viszonylag kevés üresjárattal.

Tomi nagyfalas kiképzésének következő állomása.

Nincs közelítés, leparkolsz, bemész, mászol. Mászókert. Városi mászópark. Ujjé, a ligetben nagyszerű.

Gross Höllental, Blechmauer. A nagyfiúk terepe, olyan utakkal, mint a Ganz normale Wahnsinn (9-)-ért, vagy a 375m hosszú vonalvezetésű Gelber Oktober (7+). Szerencsére a hozzám hasonló  zigótáknak is osztottak pár lapot.

Általában küzdelmekről számolok be, fogcsikorgatós, izzasztó, lihegős vergődésekről, de most semmi ilyen nem történt.
Regeneráló, önbizalomnövelő, kikapcsolódást nyújtó útnak tökéletes választás a De Oide Wurzn.

A terv Peilsteine volt Bónissal.
A kivitel Höllental-Paganini Platte lett, sajnos Bónis nélkül.

Most írhatnék a legutóbbihoz hasonló beszámolót, sorra vehetném a kötélhosszakat, satöbbi, satöbbi. De szerintem tanulságosabb lesz, ha inkább a rossz döntésekről írok.

Végre újra a Höllentálban! Idén még nem jutottam ki ide mászni, irigykedtem is Tomira, neki már összejött itt a John Wayne. Nekem ezúttal a Weichtal Wichtelt dobta a gép. 

Zsigára és Tádéra való tekintettel sportmászóhelyet, a nagy melegre való tekintettel árnyékos falat kerestünk.

Csütörtöki mászónap két főre, 34 fokban. Mi lesz ebből?

A Wandeckről már két beszámolót is írtam, mert évről-évre mindig betesszük a műsorba, lévén kiválóan biztosított, príma minőségű kő, ideális edzőhelyszín.

A Zentennium még a tavalyi tananyag részét képezte volna, ám sosem jött létre olyan együttállás, hogy be tudtuk volna ütemezni.

Végre újra kövön!

Az idei szezonban még nem érintettük a Höllental falait.

Eső, eső, viharos szél, eső, így telt a hét, de szombatra végre stabilizálódott a csapadékmentes idő.
Bónissal autóba pattantunk és száraz falak reményében célba vettük a Hohe Wand szikláit.