Hearth Creek

Mikor megtudtam, hogy megkaptam a kanadai ösztöndíjat, egyből elhatároztam, hogy el kell mennem a Sziklás hegységbe, anélkül onnan nem jöhetek haza. Így nem Vancouverbe, hanem Calgary-be váltottam meg a repülőjegyem, ami ugye úticélomat tekintve a hegységnek a túloldalán van. Sok próbálkozás után sikerült az utolsó pillanatban szállást kapnom Pintér János külföldi magyar cserkészvezetőnek és családjának hála. Fiukról kiderült, hogy Kanada egyik legjobb sziklamászója, Pintér Levente. Neki köszönhetően már másnap sikerült egy kis délelötti sziklamászást összehozni. Kora reggel jet lag-től üdén és frissen indultunk Heart Creek-be. A völgy a felé magasodó hegy sokatlan szív alakú csúcsáról kapta a nevét. Másfél óra autózás után, egy kis gyaloglással értük el a völgykatlant ahol a sziklák magasodnak. Útközben néha tapsoltunk, hogy a medvéket felkészítsük érkezésünkreJ Mikor odaértünk az ég borult volt, a levegő pedig néhány fokos, de a lelkesedés, hogy Kanadában mászhatok sziklát, hevített rendesen.
Bemelegítőnek a srácok egy 5.10 b, és egy 5.10 c nehézségű utat választottak. A könnyebbet még on sight meg tudtam oldani, de a nehezebbe kellett ücsörögni egy kicsit. A kőzet mészkő volt, de a formavilág nekem teljesen szokatlan volt, rengeteg alsós fogás volt, emiatt az alkarom pillanatok alatt bedurrant. Utána átmentünk egy áthajló falrészhez. Itt egy 5.13 b nehézségű utat projekteltek a többiek, ezzel el is ment a maradék idő, amit mászásra szántak. Egy darabig bíztam benne hogy még átmegyünk valami könnyebb útra, de nekik eszükbe sem jutott, szóval a környéken csavarogtam és nézegettem a hegyeket meg a mókusokat. Kora délután vissza is értünk Calgary-be. 

---