Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

Dolomitok 2012

- via ferrata -

Dolomitok 2012

p1160736.jpg

Már nagyon régóta szerettem volna eljutni a Dolomitokba, túrázni a sziklatornyok közt ferratázni a via ferratak őshazájában.  Megmászni a Marmoladat. De eddig erre nem került sor viszont júliusban jött egy kör e-mail miszerint szeptemberben mennék a Dolomitokba. Pár e-mail és pár telefon után ki is alakult , hogy kik lennének a részt vevők. Egy személyes találkozáson megbeszéltük az indulás időpontját, kempingben töltenénk az éjszakákat, este nagyokat főznénk  nappal pedig felfedeznénk a sok izgalmat rejtő Dolomitokat.

Elérkezett az indulás napja szeptember 13. –a  ,sajnos Peti nem tudott velünk tartani egy sziklamászás közben elszenvedett boka ,sérülés miatt. Így tehát négyen vágtunk neki csütörtök délelőtt az útnak Kati, Attila,Tibi és én(Kálmi). 11óra körül indultunk Sopronból, útközben megálltunk Klagenfurt-nál egy-két sportboltban körülnézni mert Tibinek hágóvasat kellett vásárolnunk , sikerült is egy Salewa vasat kerítenünk nagyjából elfogadható áron. Sőt még egy jégcsákányt is leakasztottunk neki  kimondottan barátságos negyven eurós áron. A Wörthi-tónál megálltunk ebédelni és indultunk tovább. A gps csinált egy kis galibát mert levitt minket egy nagyon szép, kacskaringós útra szép tájakon de autóval vagy 50km/h –val  tudtunk rajta haladni vagy 60km-en. Bringázni viszont ideális út lenne. Fél 8körül érkeztünk meg Cortinába, ahol már körül ölelnek a Dolomitok. Miközben a kempinget kerestük    nem győztük csodálni a körülöttünk lévő csúcsokat, az előttünk álló négy napban ránk váró kalandok kavarogtak a fejemben, Marmolada, Tre Crime,Tofana di Roses ,stb. Bejelentkeztünk a kempingbe, ami az elvárásoknak megfelelően  nagyon kulturált volt gyönyörű kilátással. Felvertük a sátrunkat amit Tibi hozott és egy akkora előtérrel rendelkezik, hogy táncolni is lehetne benne. Ma estére nem terveztünk főzést,mindenki harapott valami hideget főztünk egy teát, fürdés után megbeszélés a sátorban a másnapi úti célt  illetően. A Tofana di Roses(3225m) mellett döntöttünk mivel egy kb 7órás utat írt, a nálunk  lévő leírás. Fél 7-kor kelés 8-ra már a parkolóban leszünk így ha a 7órás úttal kalkulálunk és mondjuk csúszunk 1 órát még akkor is simán vissza érünk sötétedésig. Elraktuk magunkat holnapra, a viszonylag hűvös idő miatt ki-ki elég vastagon öltözve vagy két hálózsákba bújva. Elég hűvös éjszakánk volt 7fokot mért az órám, a derekamnál éreztem is éjjel a hideget de a többiek is mondták ,hogy nekik se volt melegük.

 Reggel ébredés után kaja, felszerelés össze készítése, hágó vasak méretre állítása és máris 1 órás késést sikerült összeszednünk a tervezetthez képest. 9-kor értünk a parkolóba 2010 méter körüli magasságra ahol az autót otthagyva elindultunk megkeresni a beszállást. A leírásból kiderült, hogy a ferrata egy barlngból indul amiben haladva 150m szintkülönbséget emelkedik. Elértünk egy elágazást amin a feliratok szerint a Tofana di Roses balra a barlang és a  via ferrata jobbra található. Tehát elindultunk a barlang felé. Miközben egyre közelebb kerültünk az előttünk magasodó  fal aljához kiváló kilátás nyílt a Marmolada-ra vasárnapi úti célunkra, hó borította  gleccserére ,a gerincre. A napokban valamennyi friss hó esett mert az összes csúcs fehérlett körülöttünk. A fal aljához érve felvettük a sisakokat mert kisebb kavicsok elég gyakran potyogtak lefelé , majd pár perc elteltével rátaláltunk a beszállásra is ahol magunkra kaptuk felszerelést és elindultunk felfelé. Azaz inkább szintben haladtunk egy széles párkányon és azon tanakodtunk, hogy a leírás azt írta, hogy a barlangból indul a ferrata de a barlangnak még csak nyomát sem találtuk. Rendületlenül haladtunk előre míg nem egyszer csak feltűnt felettünk a barlang szája, megnyugodtunk mégiscsak jó helyen graszálunk. Felkapaszkodtunk a barlanghoz amiből a barlang szájon kinézve csodálatos kilátás tárult elénk. Fejlámpáinkat amiket okosan felszereltünk a beszállásnál bekapcsoltuk és elindultunk a barlangba. Ami csak nem akart emelkedni sőt egy vaslétrán lemászva lejteni kezdett, mint említettem  a  leírás szerint 150m szintemelkedés van a barlangban nem értettük, hogy akkor most mi is a pálya? Nem kis meglepetésünkre egyszer csak kibukkantunk a bejáratnál, na most mi van??  A sötétben biztos eltévesztettük valahol az irányt, gyerünk vissza keressük meg a helyes utat . Közben nem értettük miért nem raknak ki valamilyen útjelzést ami elkerülhetővé tenné a felesleges elkavarodásokat. Semmit nem találtunk ismét a bejáratnál értünk ki.  Mivel a barlangban nem volt semmilyen más opció ezért elindultunk visszafelé egészen az útjelző tábláig, majd onnan a Tofana di Roses irányába, az mondjuk érdekes volt erre felé senki nem jött míg a Tofana felé azért szép számmal mentek az emberek. Nagyon úgy nézett ki a helyzet, hogy a barlang amiben jártunk nem az volt amit kerestünk és ez egy másfél órás kitérőbe került nekünk. Az ösvényt követve elértük az igazi beszállást ami valójában nem is egy igazi barlang hanem egy sziklába vájt akna amit, kézimunkával helyenként robbantással vájhattak ki az első világháborúban. Ezt igazolta a bejáratnál lévő szerintünk hajdani géppuska fészek maradványa is. A vájatban elég hűvös volt, rövid ujjúban kissé fáztam is,ahogy mentünk felfelé a kiépített lépcsökön . Útközben Attilával találtunk egy régi talicskát meg egy lapátot amiket megragadva vad fényképezésbe kezdtünk rögtön. Hatalmas meló lehetett kialakítani  ezt az alagutat az akkor rendelkezésre álló technikával de megoldották aminek mi, most nagy hasznát vettük. Kiérve a szabadba újra ráakasztottunk a drótra és elindultunk ismét lefelé a változatosság kedvéértJ. Itt egy kisebb közlekedési dugó alakult ki egy jeges,fagyos kis lefelé miatt, amit többen csak nagyon nehézkesen tudtak megoldani. Amig vártunk , hogy ránk kerüljön a sor ittunk egy keveset, készítettünk pár képet s végre neki indulhattunk mi is. Kati és Tibi mentek elöl én pedig Attilát követve hátulról zártam a sort, simán leértünk itt egy kis séta következett bokáig érő hóban, majd újra akaszthattunk a drótra és a tumultust követve ezt a sorrendet tartva elindultunk felfelé. Nem volt különösebben nehéz szakasz a ferratában szerintem egy erős C néhol gyenge D  szakaszok váltogatták egymást.  Látszott, hogy vagy új építésű az út vagy nemrég építhették újjá mert csak úgy csillogott villogott. Ami adott nem kevés izgalmat az útnak az a fentről fejünkre hulló jég volt amiket a szépen sütő napfény megolvasztott a sziklákon ,majd onnan leválva szépen bombázta az arra járókat.   Látványnak nem volt rossz főleg amikor nem ránk hulltak, néhol annyira olvadt, hogy kis vízeséseken kellett átkelnünk, némelyiknél még kis mini szivárványok is kialakultak. Sajnos meg voltunk késve, az indulás és a barlang 2-2,5 órás késést hozott össze nekünk. Még messze a csúcs, haladunk tovább. Néhol viszonylag kitett utón haladunk a látvány rendkívüli. a szemben lévő hegy olyan, mint egy sajt, a gerinc alatt olyan 30-40 méternyire végig kivan lyuggatva lőréseknek és az azokat összekötő alagútnak. Egy hosszabb mászást követően elérkezünk egy helyre ahol többen ücsörögnek és barátságosan köszöntenek minket. Nos itt lehet eldönteni, hogy kiszállunk az útból vagy tovább megyünk a csúcsra a ferratán ami a leírás szerint, még másfél óra és az út legszebb és egyben legkitettebb, legnehezebb része. 16óra van, fél hat mire felérünk a ferratán ami ha sikerül szintidőt is mennünk legalább másfél óra, onnan pedig még 300m szint a csúcsig.  Nagy valószínűség szerint  erősen ránk sötétedne, mire vissza érnénk, a parkolóba ezért a kiszállás mellett döntünk. Nagyon levagyok törve, szeretem befejezni a dolgokat, de józanul felmérve a helyzetet úgy döntünk, hogy nem kockáztatunk irány lefelé. Az is igazolni látszik a döntésünket, hogy az utánunk érkezünk és az előttünk ott lévő társaság is a kiszállás mellett dönt.   A lefelé útról van még lehetőség egy normál úton is a csúcsra jutni  esetleg próbálkozhatnánk onnan de az idő valószínűleg így sem elég. Baktatunk lefelé  egy normál túra úton semmi extra a táj továbbra is minden képzeletet felülmúl. Éppen azon agyalok, hogy mi lesz a csúcsra tartogatott m&m cukorkáimmal, amikor kicsúszik alólam a talaj és azt veszem észre, hogy seggre ülök miközben a lábamban éles fájdalmat érzek! Lepillantva látom, hogy a jobb bokám becsavarodott a bal lábam alá. A többiek kérdezik,hogy meg vagyok-e? Hát nem! Nem vagyok, egyre élesebb a fájdalom, felállok, próbálok ráterhelni  sikerül de ugyan akkor érzem, tudom, hogy nekem ez a túra itt ért véget!  2600m- en vagyunk még lekell jutnom az autóhoz, rövid idő múlva Attila átveszi a hátizsákomat amit Ö és Tibi felváltva hoznak le a hegyről. Iszonyatosan lassan cammogok lefelé, akiket felfelé könnyedén elhagytunk csak úgy rohannak el mellettünk, nem vagyok ehhez hozzászokva. Már nem érdekel a táj csak az autó lebeg a szemem előtt, de még nagyon messze van. Ismét feltűnik előttünk a Marmolada teljes pompájában, amit nekem most nem sikerül megmásznom pedig itt van előttünk, leírhatatlanul rossz érzés amit érzek. Miért pont, most? Miért pont itt? Ráadásul egy ilyen semmiségen bukom el az egészet egy kövön ami kiszalad a lábam alól. Végre feltűnik a parkoló de még mindig 6200méteren vagyunk még nagyon távol van, úgy érzem egyre  lassabban haladok. 6100méter ,már nincs sok ,most már megcsinálom. Végre az autónál vagyunk, leveszem a bakancsomat csúnyán bedagadt a lábam.

A kempingben vagyunk újra. Vacsora készítés, Kati lecsót készít az irányítása alatt előkészítjük az alapanyagokat. Kis szalonna, tojás,paprika, rizs, virsli. Elég emberes adagnak néz ki nem is tudjuk egy gázfőzőn elkészíteni bevetjük mindkettőt.  A végeredmény felülmúlhatatlan, hatalmasan bevacsorázunk a kimerítő nap után. Közben megvitatjuk a továbbiakat, úgy döntenek , hogy másnap reggel hazamegyünk.  Ezt itt is külön megszeretném köszönni neki, hogy annak ellenére is úgy döntöttek, hogy hazamegyünk hogy ŐK maradhattak volna annál is inkább mivel otthonról eljöttek volna értem. Köszönöm!!  Az bánt még a mai napig, hogy a többiek túráját is elrontottam, de sajnos így alakult. Másnap délelőtt miután rendeztük a szállást elindultunk hazafelé, a lábam egyre rosszabban festett de végül is estére minden  különösebb kellemetlenség nélkül  hazaértünk. Este korház, röntgen majd közölték, hogy törés, szakadás nincs (amit úgyis sejtettem, nem hiszem, hogy törött lábbal tudtam volna gyalogolni). Szóval pihentetés, jegelés stb.

Szóval így ért véget a mi Dolomitokbeli kalandunk, röviden, sikerélmény nélkül. Talán jövőre ismét össze tudjuk hozni  és nagyobb sikerekkel befejezni.

 


Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!

Térkép

Galéria

Dolomitok 2012

Ezeket olvastad már?


Hohe Wand Dry Tooling - Smoky Joky (6) 350m

Régóta tervezgettünk egy több kötélhosszas dry-tooling túrát, most belevágtunk. Őszi mászásaink közben folyamatosan néztük, kerestük…

Hohe Wand ÖAK Jubilaumgsweg 220 m (6)

Egyszer már majdnem megmásztam ezt az utat 2012-ben, de az akkor kudarcba fulladó kísérletet azóta…