Hohe Wand ÖAK Jubilaumgsweg 220 m (6)

Közel háromnegyed évvel azután, hogy elkezdtem mászni, eljött az ideje, hogy kipróbáljam a nagyfalat.
Attila már pedzegette egy ideje, de a sportutas sziklamászáson szerzett tapasztalatok és a srácok nagyfalas beszámolói alapján én még nem éreztem érettnek magam erre a próbára. Ebben a kérdésben azonban kivételesen nem érdemes magadra hallgatni, hanem inkább arra, aki ezt jókora tapasztalattal a háta mögött jobban meg tudja ítélni.
A júniusi vasárnapon négyen indultunk útnak a Hohe Wandra. Ádiék nem messze tőlünk másztak. Engem Attila egy felújított útra vitt, melynek nehézsége 2-5 között változott. Meglehetősen izgultam, annak ellenére, hogy tudtam, nem lesz nehéz az út. Dehát, az első, ugye... Amit aztán - meglepődve tapasztaltam -, végig élveztem, s bár az izgalom megmaradt, a kezdeti enyhe félelmet az első méterrel együtt magam mögött hagytam. (Naná, hisz egy tapasztalt mászó biztosít)
Koncentráció, koncentráció, koncentráció.
A legtöbb fogás kényelmes, ugyanakkor egy-két helyen agyilag is megtornáztatott. A táj pedig csodálatosan szép! Egy szó mint száz, az első utam életre szóló élmény volt. Hálás vagyok érte :)
Innetől már nem volt kérdés, hogy ha lehet, a kövekező adandó alkalmat is megragadom. Úgyhogy ma ismét kint találtam magam Attilával az osztrák nagy falnál, ezúttal a másik végében. Picit nehezebb út (nagyobb nyögésekkel), de ez is szuper volt! Amennyire féltem a hosszúutas mászástól, úgy kezdem megszeretni. Remélem, ez az érzés tartós lesz...
Andrea
Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!