Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

Rax Wachthüttelturm – Via Helma 200 m (7-)

- sziklamászás -

Rax Wachthüttelturm – Via Helma 200 m (7-)

2020_08_06_Rax_Wachthüttelturm_Via_Helma_200_m_7-_026.JPG
Ma nem alakultak optimálisan a körülmények. Viszont hosszú idő óta először kedvező, stabil időjárást jósoltak a Höllentálba. Jöhet a tavaly legkedvesebb utamnak választott Via Helma ismétlése.

Érkezésünkkor már látható, hogy ma nem a nap lesz az ellenfelünk. Inkább a víz. Kellemes 24 fok, nyomokban kéket tartalmazó, szürke ég. Magas páratartalom. Mostanában sűrűn esett, éppen reggel is.

A beszálló közel van, legalább ennyivel előrébb vagyunk. Nem kecmecelünk sokat, irány az ég alja, Attila már indul is. Az első hossz balra felívelő rámpáját gyorsan letudjuk, aztán én megyek előre a második hossz meredek, tagolt kövén – amit a topo "erőt rablóként" jellemez – némi tájékozódást követően viszonylag simán átjutok, jobban megy, mint tavaly. És még meg sem sültünk. A legál standot a lánccal, a harmadik hossz körbeívelő traverzának aljában tavaly sem találtam, következetesen most is vagy 8 méterrel lejjebb, a sarkon, a fánál állok meg. Kötélvezetés szempontjából szerencsére nem olyan rossz a hely, nem standolunk újra, csak Attilának az elején át kell lebbentenie a kötelet egy tömb tarajának másik oldalára.
A harmadik hossz a körbeívelő traverzzel az egyik kemény dió ebben az útban: a hasadék átterpesztéséhez megfelelő közelítő irány megtalálása ezúttal sem egyszerű. Tulajdonképpen ha a hasadék előtti nitt akasztó pozícióját megtalálod, akkor vagy jó magasságban az oldalazáshoz. De ehhez mintha valami hiányozna.
Ekkorra már csurom víz vagyok, a párás dunsztban a veríték nem távozik a bőrömről, pácolódok a levemben. A negyedik hossz megint az enyém. A kezdő (5-) hasprobléma egy alsós repedésből-kapaszkodós-fellépés lenne (akár alsó piazban), csak éppen a repkó, amibe kapaszkodnék, áll a vízben, és az előbb vázolt állapotom miatt nagyon csúszik a kezem. Eltötymörgök egy darabig, mire sikerül olyan koreográfiát összeraknom, ami viszonylag száraz fogásokon vezet át a második, kritikus nitt távon. (Különben talán az egyetlen pont az útban, ahol nem vagyok elégedett a biztosítással – nyilván úgy voltak vele, hogy egy (5-) fellépést minek agyon nittelni.) Ugyanebben a hosszban van aztán még egy két lépéses meredek bevágás is, ugyanaz a baj vele, mint a lentebbi hassal: síkos. Attila ki is esik a tetején már biztonságosnak tűnő résből, így az esésvonal miatt nyer egy áthajlós erőkapaszkodásos küzdelmet, mire vissza tud mászni az útba.
Tavaly itt már elvesztettem a fonalat a túlhevülés miatti blackout miatt, így az ötödik hossz gyönyörű, felívelő lyuktáblája nem rögzült. Most megnyerem előre, és mondhatom, csodaszép,  barátságos – minden bizonytalanabb, egyensúlyozós táblalépésre jut megnyugtató, hatalmas mentőfogás. A topó is és Attila is figyelmeztet a 35 méter vége felé erősen jelentkező drag-re: az utolsó nitthez előre ki kell húznom a kötelet, hogy fel tudjak lépni. Innen van még tíz méter séta jobbra, az utolsó hossz beszálló standjához. Ez kedélyes kötélhúzó versennyé fajul, amire még jön egy kis szkanderezés a maradék kötél behúzásakor. Meg amíg Attila felér kb. a kanyar feléig.
Az utolsó hossz a topó szerint csak (6)-os. Az igen kemény fajtából. A 40 méterből az első 25 egy függőleges falon felszökő repedés/bevágás, és nem nagyon ad pihenőt. A teteje felé nehezedik. Vannak, akik szerint valójában ez az út legnehezebb része. A repedés végével még van kb. 15 méter runout tagolt kövön, a plató fái közé. Aztán lehet lábujjakat masszírozni, közelítő cipőre váltani, örülni, szedelőzködni.

Ez még mindig egy gyönyörű út, és most már emlékeim is vannak a második feléről.

Krisz

Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!

Térkép

Galéria

Rax Wachthüttelturm – Via Helma 200 m (7-)

Ezeket olvastad már?