Jammerwandl

Adlitz-ba indultunk, aztán a Baden melletti sziklákon kötöttünk ki, hogy minél jobban kihasználhassuk a rendelkezésünkre álló időt.

A Jammerwandl lényegesen közelebb van, mint az adlitzi áthajlók, viszont a kiépített utak száma jóval kevesebb, de ez mit sem változtatott kis csapatunk hangulatán, és a mászással kapcsolatos elszántságán.

Elsőként értünk a fal alá, hamar neki is láttunk az előkészületeknek, Ati pedig a megszokott módon a reggelijének. A választás tökéletesre sikerült, ugyanis az első mászások után annyira meleg lett, hogy nem volt szükség semmilyen hosszú, vagy meleg ruházatra. Ahogy vettük sorra a nehezebb utakat, úgy dobtuk le a pólókat is, majd pirultunk meg a tűző napsütésben.
Időközben több páros is felkereste ezt a hűvösebb napokon is kiváló helyet, de egyáltalán nem volt zavaró az emberek sokasága, nem úgy, mint az alattunk húzódó országúton száguldozó motorok és autók zaja.

Délután Attila elszántan két nehezebb, a kezdeti néhány méteren szappanos-járólap csúszósságú lépésekkel ellátott utat is megmászott, melyek közül az egyiken Peti és én is felküzdöttük magunkat, gyakorolva a nehezebb kunsztok megoldását. Peti folyamatosan tűzdelte a falba újdonsült eszközeit, készülve a jövőbeni tradicionális biztosítást igénylő utak megmászására.

Laci továbbra is tartotta magát a fokozatosság és rendszeresség elvéhez, amivel szépen halad a sziklákhoz való visszaszokás útján. Ati idei első mászása révén még csak próbálgatta a téli edzések során gyűjtött erőnlétét és technikai tapasztalatait, ami érezhető változást hozott az őszi záró mászáshoz képest.
Számomra a legnagyobb élményt a Schuppe d. Zweifel és a Schokopalatschinke utak megmászása jelentette, ne hagyja ki, aki arra jár!

Összességében egy nagyon kellemes napot töltöttünk el, ezen a napsütötte, könnyedén megközelíthető mászóhelyen.

---