Hohe Wand Auf Wildenauers Spuren 220m (7-)

Tovább folytattuk hétvégi több kötélhosszas mászásaink sorozatát, melyhez ismét a Hohe Wandot meglátogatva, egy kevésbé zsúfolt szektort és utat választottunk.
Ezúttal is négyen vágtunk neki a kiszemelt feladatnak, Attila és Áron, illetve Bónis és én (Ádám) alkottuk a két kötélpárost. Attiláék kezdték meg a mászást, ami az elejétől kezdve tartogatott számunkra küzdelmeket, és meglepetéseket egyaránt.
Az első kötélhossz olyan volt az előző napi esőzésektől, mintha sárral kenték volna be szándékosan, majd az utána következő hosszokban is több helyen, sokszor kulcsfontosságú lépéseken és fogásokon is folyt a víz.
Útközben háromszor is elkezdett csöpögni az eső, de el nem áztatott minket szerencsére. A felhős égbolt és a szikrázó napsütés, többször is sarkvidéki jellegű, hideg széllökésekkel váltogatták egymást.
Az út egy-két, igazából felejthető összekötő részét leszámítva, végig 6-os nehézség körül mozog, ami kellemesen elfárasztja az embert a fal tetejére érve.
Miután mindkét csapat felért, átbattyogtunk a csúcskereszthez, ahol egy közös kép elkészítése után, megkezdtük a parkolóba való visszaereszkedést.
Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!