Hohe Wand Neuer Innerkofler-Steig 220 m (5-)

​Szerdán lehetőségem adódott elszökni Attilával a Hohe Wandra. Az indulás előtt tetőfokára hágott az izgalom, mert ugyan az előrejelzés makacsul bizonygatta hogy eső lesz, Attila tapasztalatára és az egész délelőttön át tartó webkamera-lesés képeire támaszkodva megkockáztattuk az utat. És ez lesz az első nagyfalas utam.
 
Az odaút kiváló hangulatban telt, a parkolóban Attila megszabadított attól a rengeteg fölösleges mindentől, amit tudatlanságomban magammal vinni szándékoztam, és fölszerelt azokkal az eszközökkel, amelyeknek tudatlanságom végett híján voltam. Attila - rám való tekintettel - egy 1919-ben alapított és újonnan felújított, átlagban 4-es, legnehezebb pontján 5- nehézségi szintű utat választott.
 
Mivel ez volt az első több kötélhosszas vállalkozásom, az egész utat másodmászóként tettem meg, rengeteg új tapasztalatot szerezve menet közben. A mélyen tagolt, barázdált - emiatt helyenként mállékony - sziklán élvezet volt a kapaszkodás. Az út kimondottan változatos részekből tevődött össze: kellett mászni, traverzolni, szűk párkányokon araszolni, még szűkebb réseken keresztülfurakodni, az 5- os szakaszon pedig összejött egy kis élethalálharc is részemről. Zöldfülű újoncként kimondottan hálás voltam a sűrűn elhelyezett biztonsági pontokért és a kényelmes standokért. Az időjárással is szerencsénk volt, elkerült minket az eső. Persze ettől még megfürödtem a verítékemben. Mire csuromvizesen felértem az út tetejére - Attila nem kis derültségére - el is fáradtam.
 
Rengeteg új élményt, tapasztalatot szereztem, például legközelebb nem sétáltatok meg másfél liter vizet fölöslegesen...

---