Időpont:

Helyszín:

Beszámoló:

Résztvevők:

Hohe Wand Osterhasi 160m (7-)

- sziklamászás -

Hohe Wand Osterhasi 160m (7-)

2018_09_20_Hohe_Wand_Osterhasi_160m_7-_010.JPG
Két nappal a TristanExpress hírig után – gondoltam lazítunk kicsit, megvolt a küzdelem. Attila szerint az Osterhasi erre kiválóan alkalmas. Mármint a rendes Osterhasi, végig, ahogy van. Nem a három alkalommal korábbi Handlerausstieg-es, kummantós változat.
Hát remek. Lazuljunk.

Az elejét Copy-Paste-elhetném az előző beszámolóból, minden ugyanúgy indul, tömeg, felső parkoló, lezergézés a hasadékba, ami már kezd otthonossá válni. Kecskék ezúttal nem voltak, csak egy pár küzdött messze fölöttünk, az utolsó hosszban. A kötelük időnként lesodort ezt-azt.
Az első hossz kulcsrészét gyönyörűen vettem, aztán a bozótharcos kapaszkodás semmivel sem ment gyorsabban mint legutóbb, ezúttal két ereszkedő mászó keresztezte az utamat, jobbnak láttam előreengedni őket.
Az utolsó két hossz miatt vagyunk itt. Attila gondosan eligazít, aztán már indul is előre. A repedés aljára eső (7-)-os mozdulatot simán tudom hozni, magas vagyok, és ezt kihasználva szépen keresztülérem a problémát, bár Attila megoldásához képest fordított kézsorrenddel jövök ki belőle, így a következő nyúlásnál jócskán finomkodnom kell, hogy mindenem a helyére kerüljön. Nem megoldottam, csak továbbtoltam a problémát - gondolom fanyarul. Aztán odaérek a kétkezes félholdhoz, és megállok a fejlődésben. Nézem hülyén, értem, mit magyaráz Attila pár méterről a standból, csak valahogy nem akaródzik megcsinálni. Mert olyan átkozottul ijesztő. És a bal lábamon áll minden, amit ha nem teszek le rendesen...
Mindenkiről készül itt kép. Lehet elemezgetni a mozdulatokat. Végső soron mindenki remek mászónak látszik, mikor a kép elkészül. Mert akkor már megvan a mozdulat. Ami a képeken nem látszik, az az, ami a mászó (főleg az elölmászó) fejében játszódik le, ahogy a kinyújtott bal kezével kapaszkodva teljesen átterhel a centis pörsenésre a bal lábával, és megmarkolja másik kezével is a félholdat. Nem tehet mást, hinnie kell. El kell hinnie, hogy a maxerős mozdulat után - amit nem tud soká tartani - (rögtön) meglesz a következő nyúlás, lépés. Vagy jön az esés. Traverzből, mert úgy finomabb. És amikor elhiszed, hogy amit az agyad eléd vetít, az menni fog, és lesz tovább, akkor nekiindulsz és megcsinálod. Márpedig ez egy olyan mozdulat, amit még másodban is ötször meggondoltam, mielőtt el mertem indítani.
Aztán stand.
Az utolsó hossz is szép mutatvány lehet előre, az érdekesen kiosztott nittávok miatt. Egy traverzzel mászol be egy rövidke áthajló alá, aminek a tetején figyel a következő nitt. Hiba esetén először gellert kapsz a párkányon, aztán Tarzanban csapódsz végig a hat-hét méterrel balra lévő nitt alá. Valószínűleg túléled. Ha az előző probléma olyan volt, mint egy sprint - egy nagy elhatározás, egy szilárd döntés; akkor ez olyan, mint egy gátfutás: folyamatos fegyelmezett uralom az elméd felett. A vége ugyanaz: tudod, hogy kockázatos, tudod, hogy nehéz, de belevágsz, mert van egy elképzelésed, és a hited, hogy valóra tudod váltani. 
Mióta mászok, valójában ezt tanulom. Hinni magamban. Az erőmben, az ügyességemben, a kitartásomban, a problémamegoldó képességemben. A társamban. A felszerelésben. Ugyanakkor ismernem kell magamat is, hogy a hitem ne üres ábrándokra épüljön. Az sem mindegy, mekkora segítséget kapok mindehhez. Olyan ez az egész, mintha csak rólam szólna, de van itt egy név, ami ebben beszámolóban csak négyszer szerepel, de nélküle nem sok állna itt, hit ide vagy oda.

Krisz

Ha tetszett a beszámoló, oszd meg másokkal is!

Térkép

Galéria

Hohe Wand Osterhasi 160m (7-)

Ezeket olvastad már?


Hohe Wand Tristanexpress 170m 6+7-

A huszadik hosszú utam, világosított fel Attila.

Hohe Wand - Obere Fuchslochwand, Almfrieden

Attilának nem könnyű. Nem elég, hogy lárva mászó vagyok, most még a gyógyuló bokám is…