Szép idő várható, az éves terv célkitűzései teljesítve, kívánságműsor következik.
Tomi a Frisbee-t kéri. Örömmel csatlakozom. Szeretjük a Frisbee-t. A Frisbee szép, a Frisbee jó. És különben is: Höllental lombszíneződéskor. Nem hagyjuk ki.
Hűvösen indul, de a közelítés a kaptatón felmelegít minket. A fal tövéhez érve ráérősen felszerelkezünk, aztán két párra válunk szét: Tomi Andrással a fal bal széle felől jobbra haladva vállalnak egyre nehezedő kihívásokat, ahogy közelednek a Frisbee védjegyének számító táblalépős részekhez. Mi Attliával a jobb szélen kezdünk, a kedvemért még berakunk egy bemelegítő hosszt, de aztán az első szint tetejéről induló utakat szeretnénk sorra venni. Gyorsan melegszik az idő, késő délelőttre már lekerül rólam a felső ruházat, ennek ellenére ver a víz. Nem kis fegyvertény ez így, október végén. Maga a mászás ugyanaz, mint amit már
másfél éve is megtapasztalhattunk itt, csak most egy nehézségi fokozattal erősebb utak vannak terítéken. Egy kis túlhevüléses malőrt leszámítva szépen egyben maradok a session ideje alatt, a legutóbbi mászásunkkor Adlitzban tapasztalt kiakadásomnak nyoma sincs. A napot záró utamat másfél éve is másztam, pontosan emlékszem, mennyit küszködtem vele akkor, most lazán, magabiztosan teljesítem.
Összességében nagyon elégedett vagyok a mai nappal.
Krisz
Ausztria
