Beszámolók

HTL. Sokat hallottam róla, ő a "rettegett" hohe wand-i kletter..  Hatalmas áthajlók, vér és küszködés.. ezek a képek ugrottak be kletterező ismerősök elbeszéléseiből és internetes beszámolókból.. A valóság: 200 méternyi villámhárító cibálás.. ojeee.

A Pittentaler olyan napokra ideális választás, mikor az Alpokban valamilyen csalódás ér: haza kell jönnöd a rossz idő vagy egy turistabusznyi szlovák via ferratazó miatt akik épp a Te kiszemelt utadat rohanták le aznap.. Ezentúl nem kell hazatérned üres kézzel, "mászatlanul".. csak kanyarodj le az A2-es gleissenfeld-i kihajtójánál és egy óra alatt lezavarhatod a rövidke kis C/D klettert.

Úgy hírlik Kerekes Atti barátunk lesz a szezon nagy visszatérője! Elsőre egy klassz kis hohe wand-i "D" nehézségű via ferrata utat utaltam ki neki, a 2013-ban épült és még általam sem mászott Gebirgsvereinssteig-et. 

"Találkozzunk Salzburgban 9-kor". Így hangzott a pár héttel ezelőtti soproni találkozónk utolsó mondata. Ádám barátommal egy "Csavargás az Alpokban" stílusú kalandot tervezgettünk már egy ideje és végül a Watzmann gerinctúrára esett a választásunk.

A pünkösdi hosszú hétvégét és a már régtóta várt jó időt kihasználva úgy döntöttünk hogy célba vesszük a Raxalpe két „sportos” ferrata útvonalát.

A pénteki szép időjárás előrejelzésen felbuzdulva mindannyian szabadságot kértünk, hogy ezt a szép napot a Hohe Wand szikláin sütkérezve töltsük.

Az Eisenerz-Klettersteig megmászása után pár héttel visszakivánkoztunk a környékre, hogy vállalkozókedvű csapatunk egyik fele újabb kihívással nézzen szembe.

Az út több C-D szakasz váltakozásából áll néhány rövidebb sétálós megszakítással. Sok helyen kitett, de végig jól biztosított, haladó klettersteig. 

 Már nagyon régóta szerettem volna eljutni a Dolomitokba, túrázni a sziklatornyok közt ferratázni a via ferratak őshazájában.  Megmászni a Marmoladat. De eddig erre nem került sor viszont júliusban jött egy kör e-mail miszerint szeptemberben mennék a Dolomitokba.

A beszállás alatt magunkra öltöttük a ferrata felszerelést, haraptunk némi csokit, majd rátapadtunk a drótra.  Könnyű indulást követően rögtön jön egy függőleges D szakasz kis peremes lépésekkel.

Elég könnyed kezdés után elérkezünk az első hosszabb vaslétráig ahol máris kisebb tumultus van kialakulóban. Végre mi is sorra kerülünk és Attila, Tündi után én is elindulok felfelé a padlásra.

Igazából dróton húzzuk magunkat, lépést pedig a nehezebb részeken megkönnyítik a betett és veszélyesen kiálló vasrudak

A Haid-Steig helyett a hohe wand-i Wildenauersteig-et másztuk. Számomra a kalauzban is szereplő vas „T-lépés” és a csúcshoz közeli kürtő volt a legizgalmasabb.

Belefutottunk egy hatalmas hóborította lejtőbe, amit a hátsó felünkön csúszva abszolváltunk, szerintem ez a legjobb móka ebben az óriási játszótérben.

Már korán reggel nekivágtunk a kilométereknek, hogy legyen időnk a nap folyamán gyönyörködni a tájban, ne kelljen szaladni. 6 óra után meg is érkeztünk, nyújtózkodás, öltözés, irány a mai napra kiszemelt klettersteig..

Idén Ferivel pattantunk az expedíciós Jumperba és kisebb navigációs (úúú bázz itt le kellett volna kanyarodni) nehézségek után már szeltük is a kilómétereket a hegy felé.