Beszámolók

Nekem nagyon megtetszett első pillanattól a terem, mert magas. Változatos falformákon vezetnek a sokszínű mozgásformát igénylő utak.

Elegünk lett a várakozásból, elindultunk jeget keresni. A Soprontól kb 180 km távolságra található Ötscher völgyeit céloztuk meg..

Régóta tervezgettünk egy több kötélhosszas dry-tooling túrát, most belevágtunk. Őszi mászásaink közben folyamatosan néztük, kerestük az erre alkalmas sziklafalakat, útvonalakat.

Weichtal. Hat éve voltam ezen a Schneeberg útvonalon először. Azóta magam is sok embernek mutattam meg ezt a csodát a Schneeberg oldalában.. Elkereszteltük a "mézesmadzag" útnak, mert tényleg az.. nyáron egy kicsit keményebb -akár családi- kezdő túraként, télen izgalmas Schneeberg támadásként is megállja a helyét.

A hűvös, párás idő beköszöntével lassan megkezdődik a téli szezon. A mászócipőket és a magnéziát hideg jégszerszámokra cseréltük, és megkezdtük felkészülésünket a jeges, havas mászásokra.

A két héttel ezelőtti Schneeberg túra után most a Rax Brandschneide útvonalát jártuk be. Jellemzően a Prein felől, vagy a Gross Höllentahl felől szoktunk közelíteni, most viszont a höllentahli hírhedt kaiserbrunni parkolóból (a magyarok valamiért kempingnek hívják :D) indultunk neki novemberi napsütötte sétánknak.

Hétvégén egy igazi, sziklamászásra tökéletes őszi napot töltöttünk a Hohe Wand egy kevésbé látogatott részén, a Teufelsgrat sziklafalán.

Nem készülődtünk, a korai kelés sem sikerült, igaz nem is volt tervben. Kálmi nyolckor begördült a Berlingo-val, mi Katival beugrottunk a sebtében összeszórt hátizsákjainkkal és konkrét cél nélkül elindultunk az Alpok irányába. A benzinkútnál gyorsan összedugtuk a fejünket, volt egy Schneeberg-Rax-Schneealpe térképünk.. legyen közeli, gyorsan választottunk is: Schneeberg és valami olyan amin már régen jártunk. Akkor a Puchberg-i oldal!

Az utolsó kötélhosszban elkértem tőle a végig (előző nap is) cipelt friendeket, mert sejtettem hogy kelleni fog. Ugyanis nagyon megritkultak a nittek, az utolsó 40m-es kh-ban csak 2 volt. Szóval használtam is, s más természetes biztosítást is, sőt még a stand is ezekből épült.

 Már nagyon régóta szerettem volna eljutni a Dolomitokba, túrázni a sziklatornyok közt ferratázni a via ferratak őshazájában.  Megmászni a Marmoladat. De eddig erre nem került sor viszont júliusban jött egy kör e-mail miszerint szeptemberben mennék a Dolomitokba.

Ez alkalommal ketten indultunk a most már hazai pályának tekinthető Hohe Wand irányába. A távolból ezúttal nem a hosszú utak vonalvezetését vizslattuk, szemünk a vörösre színezett Almfrieden és a Rote Wand dőlő falait kereste.

Délnyugatnak indultunk, a Júliai Alpok szívébe, a szlovének nemzeti hegyétnek a Triglavnak meghódítására készültünk.

Egy régi terv, egy nagy erőpróba teljesítésének ideje érkezett el számunkra augusztus elején. A cél a Traunstein nyugati falának megmászása, a csúcs elérése a Kaffe & Kuchen (7+) 1100 méter hosszú nitt sorát követve.

Több köteles mászásra készültünk, de öltözéskor szembesültem a ténnyel, otthon hagytam a beülőm. Gyors tervmódosítás, marad a sportutazás, a beülőt cserélgetjük, biztosítás meg megy fix pontból, fatörzsről.

A Hohe Wand hosszú útjait erősen fogyasztó csapatunk a héten egyesületünk két hölgytagjával, Gabival és Emesével egészült ki. Levente velük vágott neki a Draschgrat Light megmászásának, okítva őket a több kötélhosszas utak teljesítésének rejtelmeire.

Svájc legmagasabb hegyei között pár nap alatt több négyezres csúcsot is meghódítottunk.

Erre a hétre a Hohe Wand hosszú útjai közül a Totenköpflplattén felkúszó Osterhasi (7-) hat kötélhosszát választottuk.

A héten már másodszor Hohe Wand, ismét a Totenköpfl falrész, most az Überholspuren. Ezt az utat már régebben másztuk, Aszunak ez volt az első hosszabb mászása.

Most nem volt kedvünk új utat keresni, így megismételtük egy régi ismerős,  a Zukunfsweiser 195 méterét.

Borult, esőre álló időben érkeztünk a Hohe Wand alá. A parkoló üres, a fal csendes, most nem hallatszott a felszerelésekre jellemző fémes csilingelés.

Ezen a héten a Hohe Wand leghosszabb útjait rejtegető falszakaszt, a Grobe Postlwand 250 m magas falát vettük célba.

A hétvégi forróságban egy, a nap nagy részében árnyékos falat keresve, eszünkbe jutott egy rég elfeledett mászóhely, a Koller Wand.

Nem igazán tudom elmondani, hogy mennyire szép volt a táj. Az elején a mi lucosainkhoz hasonló erdőben mentünk, ahol a madárvilág, és az aljnövényzet is teljesen más volt a nálunk megszokotthoz képest. 

A kőzet mészkő volt, de a formavilág nekem teljesen szokatlan volt, rengeteg alsós fogás volt, emiatt az alkarom pillanatok alatt bedurrant.

A beszállás alatt magunkra öltöttük a ferrata felszerelést, haraptunk némi csokit, majd rátapadtunk a drótra.  Könnyű indulást követően rögtön jön egy függőleges D szakasz kis peremes lépésekkel.

A Draschgrad és a Totenköpfl szektorokban tett kirándulásaink után kicsit visszatértünk a kedvenchez, a Sonnenuhrwand parkoló fölé tornyosuló sziklafalához.

Kellemes májusi délutánt töltöttünk el a Hohe Wand-tól nyugatra található Flatz mászóiskola szikláin. Elvittük Gabit (Ádám kedvesét) és Katit is magunkkal, hogy a mászófalas élmények után kicsit ők is megismerkedjenek a szikla varázsával.

Ez alkalommal a Totenköpfl szektor útjai közül mazsoláztunk.

Csütörtökénti Hohe Wand-i portyázásainkhoz ezentúl csatlakozik Levente és Peti párosa is. Első közös, összeszoktató mászásukra egy könnyed útkombinációt választottak.

Végre újra aktualizáltuk a hétköznapi több-kötélhosszas mászásokat. Továbbra is törekszünk általunk még nem teljesített utak mászására, s így egyre jobban megismerni e Sopronhoz közel eső, rengeteg lehetőséget rejtő sziklafal minden zugát, érdekességét.

A Munka ünnepére eső 4 napos hétvégét kihasználva távolabbi mászóhelyek helyett „csak” a Blechmauer fal jutott nekünk. Karesz ódákat zengett már róla. Ez a Grosser Höllental Ny-ra néző fala, 150-370m utakkal. Kemény utakkal J Ugyanis többségük 8-as, 9-es fokozatú, viszonylag homogén egyforma nehézségű kötélhosszok.

Elég könnyed kezdés után elérkezünk az első hosszabb vaslétráig ahol máris kisebb tumultus van kialakulóban. Végre mi is sorra kerülünk és Attila, Tündi után én is elindulok felfelé a padlásra.

Amikor megláttam, hogy a Mountex szervezésében Timmy O’Neill után egy másik, általam nagyon  tisztelt mászó jön Magyarországra, azonnal elhatároztam, hogy elmegyek.

A telet idéző időjárási körülmények között, ezen a hétvégén Peilstein mészkőfalait választottuk.

Sokat töprengtünk Leventével a vasárnapi úticél kiválasztásán. Olyan sziklára vágytunk, ami a közelben van, de még nem érintettük, napsütéses legyen és a hétvégi tömeg is elkerülje. Ha nehezen is, de találtunk ilyet.

A napsütötte Duna-parti sziklákat szemeltük ki. Közülünk néhányan már jártak itt, így könnyen megtaláltuk a dürnsteini mászóhelyeket.

A hirtelen beköszöntött tavaszi jó időt kihasználva, pénteken a munkát egy kicsit félretéve, mint már oly sokszor kora tavasszal, a Roter Ofen sziklafalát kerestük fel.

Levente az elmúlt napokban az ausztriai jégmászó kallerrel feküdt és kelt, hogy a már jól bejáratott breitenaui jégfal helyett, egynapos túrához elviselhető távolságra más jégmászásra alkalmas helyet is kipróbálhassunk.

Sziklamászáshoz már hűvös az idő, jégmászáshoz még enyhe és száraz, így Leventével a dry tooling mellett döntöttünk. Egy frissen, erre a célra kialakított falszakaszt választottunk, az  Adlitzgraben sziklafalai között megbúvó Mixedlandot.

A legnagyobb akadálynak az egyre erősödő szelet véltem, bár az is nyugtalanított, hogy nem lehetett megállapítani: fentről, lentről vagy oldalról esik-e a hó?

Választásunk nem véletlenül esett a Hawaii szigetekre, pár hónappal korábban láttam egy nagyon jó műsort, amiben bemutatták a szigetek érdekességeit és természetét. Ekkor figyeltem fel a Mauna Kea nevű vulkánra, ami 4205 méter magas és a tengerfenekétől számított legnagyobb hegy a világon, több mint 10.000 méter magas. 

Áronnal másztunk egyet a Hohe Wandon. Hogy pontosan melyik utakat és azokból mennyit, azt nehéz lenne kibogozni. Készült egy rövidke kis videó is a mászásról.

A nap éppen akkor kezdte el sütni az utat, ami szerencsénkre az ötödik kötélhosszig ki is tartott.

A sportmászás múltját és jelenét meghatározó európai mászóterületek bejárását az Észak- Olaszországban található Garda-tó körüli sziklákkal folytattuk.

20 percenként bement valamelyikünk és újra megkérdezte, hogy nincs-e szabad hely, nem alhatunk-e az étkezőben hálózsákban, vagy esetleg kinn a teraszon bivakolva. A harmadik ilyen akciónk után csodák csodájára lett két hely..

Újra Adlitzgraben! Hétvégén ismét ezt a remek, sok kemény mászással kecsegtető, de nem utolsósorban gyönyörű sziklát választottuk.

Hosszú idő után Tibi barátunk újra velünk tartott a sziklák varázslatos világába

A társulat összetétele biztosította a jó hangulatot, az egész napos vidámságot.

Igazából dróton húzzuk magunkat, lépést pedig a nehezebb részeken megkönnyítik a betett és veszélyesen kiálló vasrudak