Beszámolók

A héten már másodszor Hohe Wand, ismét a Totenköpfl falrész, most az Überholspuren. Ezt az utat már régebben másztuk, Aszunak ez volt az első hosszabb mászása.

Most nem volt kedvünk új utat keresni, így megismételtük egy régi ismerős,  a Zukunfsweiser 195 méterét.

Borult, esőre álló időben érkeztünk a Hohe Wand alá. A parkoló üres, a fal csendes, most nem hallatszott a felszerelésekre jellemző fémes csilingelés.

Ezen a héten a Hohe Wand leghosszabb útjait rejtegető falszakaszt, a Grobe Postlwand 250 m magas falát vettük célba.

A hétvégi forróságban egy, a nap nagy részében árnyékos falat keresve, eszünkbe jutott egy rég elfeledett mászóhely, a Koller Wand.

Nem igazán tudom elmondani, hogy mennyire szép volt a táj. Az elején a mi lucosainkhoz hasonló erdőben mentünk, ahol a madárvilág, és az aljnövényzet is teljesen más volt a nálunk megszokotthoz képest. 

A kőzet mészkő volt, de a formavilág nekem teljesen szokatlan volt, rengeteg alsós fogás volt, emiatt az alkarom pillanatok alatt bedurrant.

A beszállás alatt magunkra öltöttük a ferrata felszerelést, haraptunk némi csokit, majd rátapadtunk a drótra.  Könnyű indulást követően rögtön jön egy függőleges D szakasz kis peremes lépésekkel.

A Draschgrad és a Totenköpfl szektorokban tett kirándulásaink után kicsit visszatértünk a kedvenchez, a Sonnenuhrwand parkoló fölé tornyosuló sziklafalához.

Kellemes májusi délutánt töltöttünk el a Hohe Wand-tól nyugatra található Flatz mászóiskola szikláin. Elvittük Gabit (Ádám kedvesét) és Katit is magunkkal, hogy a mászófalas élmények után kicsit ők is megismerkedjenek a szikla varázsával.

Ez alkalommal a Totenköpfl szektor útjai közül mazsoláztunk.

Csütörtökénti Hohe Wand-i portyázásainkhoz ezentúl csatlakozik Levente és Peti párosa is. Első közös, összeszoktató mászásukra egy könnyed útkombinációt választottak.

Végre újra aktualizáltuk a hétköznapi több-kötélhosszas mászásokat. Továbbra is törekszünk általunk még nem teljesített utak mászására, s így egyre jobban megismerni e Sopronhoz közel eső, rengeteg lehetőséget rejtő sziklafal minden zugát, érdekességét.

A Munka ünnepére eső 4 napos hétvégét kihasználva távolabbi mászóhelyek helyett „csak” a Blechmauer fal jutott nekünk. Karesz ódákat zengett már róla. Ez a Grosser Höllental Ny-ra néző fala, 150-370m utakkal. Kemény utakkal J Ugyanis többségük 8-as, 9-es fokozatú, viszonylag homogén egyforma nehézségű kötélhosszok.

Elég könnyed kezdés után elérkezünk az első hosszabb vaslétráig ahol máris kisebb tumultus van kialakulóban. Végre mi is sorra kerülünk és Attila, Tündi után én is elindulok felfelé a padlásra.

Amikor megláttam, hogy a Mountex szervezésében Timmy O’Neill után egy másik, általam nagyon  tisztelt mászó jön Magyarországra, azonnal elhatároztam, hogy elmegyek.

A telet idéző időjárási körülmények között, ezen a hétvégén Peilstein mészkőfalait választottuk.

Sokat töprengtünk Leventével a vasárnapi úticél kiválasztásán. Olyan sziklára vágytunk, ami a közelben van, de még nem érintettük, napsütéses legyen és a hétvégi tömeg is elkerülje. Ha nehezen is, de találtunk ilyet.

A napsütötte Duna-parti sziklákat szemeltük ki. Közülünk néhányan már jártak itt, így könnyen megtaláltuk a dürnsteini mászóhelyeket.

A hirtelen beköszöntött tavaszi jó időt kihasználva, pénteken a munkát egy kicsit félretéve, mint már oly sokszor kora tavasszal, a Roter Ofen sziklafalát kerestük fel.

Levente az elmúlt napokban az ausztriai jégmászó kallerrel feküdt és kelt, hogy a már jól bejáratott breitenaui jégfal helyett, egynapos túrához elviselhető távolságra más jégmászásra alkalmas helyet is kipróbálhassunk.

Sziklamászáshoz már hűvös az idő, jégmászáshoz még enyhe és száraz, így Leventével a dry tooling mellett döntöttünk. Egy frissen, erre a célra kialakított falszakaszt választottunk, az  Adlitzgraben sziklafalai között megbúvó Mixedlandot.

A legnagyobb akadálynak az egyre erősödő szelet véltem, bár az is nyugtalanított, hogy nem lehetett megállapítani: fentről, lentről vagy oldalról esik-e a hó?

Választásunk nem véletlenül esett a Hawaii szigetekre, pár hónappal korábban láttam egy nagyon jó műsort, amiben bemutatták a szigetek érdekességeit és természetét. Ekkor figyeltem fel a Mauna Kea nevű vulkánra, ami 4205 méter magas és a tengerfenekétől számított legnagyobb hegy a világon, több mint 10.000 méter magas. 

Áronnal másztunk egyet a Hohe Wandon. Hogy pontosan melyik utakat és azokból mennyit, azt nehéz lenne kibogozni. Készült egy rövidke kis videó is a mászásról.

A nap éppen akkor kezdte el sütni az utat, ami szerencsénkre az ötödik kötélhosszig ki is tartott.

A sportmászás múltját és jelenét meghatározó európai mászóterületek bejárását az Észak- Olaszországban található Garda-tó körüli sziklákkal folytattuk.

20 percenként bement valamelyikünk és újra megkérdezte, hogy nincs-e szabad hely, nem alhatunk-e az étkezőben hálózsákban, vagy esetleg kinn a teraszon bivakolva. A harmadik ilyen akciónk után csodák csodájára lett két hely..

Újra Adlitzgraben! Hétvégén ismét ezt a remek, sok kemény mászással kecsegtető, de nem utolsósorban gyönyörű sziklát választottuk.

Hosszú idő után Tibi barátunk újra velünk tartott a sziklák varázslatos világába

A társulat összetétele biztosította a jó hangulatot, az egész napos vidámságot.

Igazából dróton húzzuk magunkat, lépést pedig a nehezebb részeken megkönnyítik a betett és veszélyesen kiálló vasrudak

Egy újabb hét, egy újabb Hohe Wand-i út..

Az első két kötélhossz nagyszerű, technikás táblamászás némi piazzal bolondítva..

Kora délután Aszuval Hobó bölcs, örökérvényű zenéjét hallgatva indultunk a Hohe Wand felé..

Két és fél éve beszéltük Tibi barátommal, hogy jó lenne megmászni egy négyezrest. Mivel a Gran Paradisot tartják a legkönnyebben teljesíthetőnek közülük /milyen lehet a többi?/, erre esett a választás.

A Poestingtal egymás után sorakozó sziklatömbjei közül szombaton mi a Kalkofen mészkőfalát választottuk

Az utóbbi hónapokban kicsit hanyagoltuk ezeket a nehéz utakkal teli falakat, már hiányoztak az áthajló sziklákon vezető kemény, sokszor igen technikás mászások.

Pénteki kirándulásunkhoz olyan sziklát próbáltunk keresni, ahol a lányok és Erik biztonságosan tudták gyakorolni az előlmászás technikáit.

Peti, a pár héttel ezelőtti túránk képeit nézegetve kedvet kapott, hogy próbára tegye mászótudását Arnsteinwand áthajló falain.

Treking a Glockner lábánál.. de rosszul hangzik.. miért nem a csúcs?

Sport utak, vagy több hosszas mászás? Végül úgy döntöttünk, legyen mindkettő.

Erőnlétileg cseppet sem, csak fenékügyileg volt hosszú a túra. Gyönyörű időnk volt, sok kedves, segítőkész emberrel találkoztunk, csodálatos tájakat, településeket láttunk, nagyon jól éreztük magunkat. 

Idén is sor került Paklenicai túránkra. Nem teszem hozzá, hogy a "szokásos", mert ezúttal egy kicsit más jellegű és hangulatú volt, mint a korábbi években.

Örülök, hogy megmásztuk, gyönyörű út, még ha olykor erőltetett is az út vonalvezetése

200 km-es bringatúra (egy nap alatt) Hainburgba az osztrák-szlovák határ melletti,dunaparton fekvő kisvárosba a Fertő tó megkerülésével

Az áthajló falakhoz szükséges erőnlét megszerzésén még dolgozniuk kell, mert a függőágy igen hamar előkerült.

Ha csütörtök, akkor Hohe Wand, több kötélhosszas utak.

A sziklákhoz érve pazar látvány fogadott minket. A kő a sötétvöröstől a feketéig minden színben, fantasztikus formákban és alakzatokban díszelgett.

Nagy izgalommal vártam első kisebb tengerentúli túrámat, amelyet Long Island-i kis fészkemből kezdtünk meg. Az úticél New Hampshire, Mount Washington.