Beszámolók

A karácsonyi pihenő előtti utolsó termes mászásunk helyszínéül Pozsony nagyobbik termét, a Vertigot választottuk.

"A túrasí olyan mint a szex, sokat kell küzdeni (felfelé), hogy legyen valami, de aztán hamar végetér (a lejtő)." :)

Attila két héttel ezelőtti felvetését követően meglátogattuk a pozsonyi K2, nemrégiben megnyílt mászó termet.

Edit és Erik felcsatolták a boardokat én pedig lesikló módba állítottam a bakancsot és a léceket. A sok kutyagolást csupán egy 20 perces csúszás koronázta a már jól ismert lejtőkön, de egyáltalán nem voltunk elégedetlenek, hisz az egész napos jókedv, a ragyogó napsütés és az egészséges fáradtság érzése kárpótolt minket. 

Vasárnap Leventével a szezon első drytooling túrájára indultunk. Kezdésnek a Vordere Stadlwand egy könnyű, 160 méter hosszú útját választottuk.

Hétvégén ismét a Kletterhalle Wien falain játszottunk.

Reggel ébredés után, mikor megláttam a ködöt az ablak túloldalán, nem sok kedvem volt mászni menni, azonban Adlitzgraben ismét bizonyított!

A nyirkos, hideg idő beköszöntével a sziklafalakat a mászó termek plasztik fogásaira cseréltük.

Egy hónappal ezelőtt, Paklenicában eldöntöttük, hogy október utolsó hétvégéjét a Duna parton töltjük.

Kicsit nyögvenyelősen indult az ünnepnapi mászás szervezése, de végül sikerült megoldani, hogy nagyjából az eredeti tervekhez képest indulhassunk.

Úgy döntött kis csapatunk, hogy ezt a vasárnapot egy önbizalom növelő mászással töltjük el Mödling környékén.

Ez alkalommal Peilstein számos szektorából a Großer Zinnenkessel és a Hahnenkammturm útjaiból válogattunk.

A szombati hegyi-futós élményektől fellelkesedve a ma hajnali reptéri (Schwechat - Bécs) jelenésemet praktikusan kiegészítettük egy kis futkározással is.

Ha már a Paklenica túráról a hétvégi időjárás miatt ilyen csúnyán lecsúsztunk és az osztrák "low budget" vészterv sem jött össze, elhatároztuk Erikkel, hogy valamilyen hegyre azért mégis csak felsonfordálunk, nem érheti szó a ház elejét! 

Őszi mászótúránk helyszínéül ismét a jól bevált horvátországi Paklenica völgyet választottuk.

A szombati mászás után, sikerült összeszervezni egy kis csapatot a vasárnapi kiruccanásra is, melyre ideális időjárást jósoltak, nem úgy, mint az előző napra.

A jó bemelegítés és a nehézség fokozatos emelése meghozta gyümölcsét. Ádám teljesítette első on sight 6c+ (UIAA VIII-) nehézségű útját határozott, stabil mászással.

Az 1978-ban nyitott 200 méter hosszú út falrajzát már évek óta kerestem, de nem találtam. A kalauzokban csak egy útnév, a nehézség és a mászóhossz található.

Hárman vágtunk neki a vasárnapi mászásnak. Úti célunk nem volt, „csak menjünk, használjuk ki a szebb, egyre fogytán levő őszi napokat” alapon indult a túra.

Az Eisenerz-Klettersteig megmászása után pár héttel visszakivánkoztunk a környékre, hogy vállalkozókedvű csapatunk egyik fele újabb kihívással nézzen szembe.

Ismét Schneeberg-délelőttöt tartottunk, ezúttal egy kicsit növelve a tempót..

Bécstől már távol esik Flatz am Ternitz falucska, így szombati napra is megfelelő választás lehet, ha a fővárosi sziklamászók özönétől tartunk. Igaz, a környékbeliek azért így is szép számmal képviselték a "hazai csapatot"

A sziklák egész nap csendesek voltak, sporttársakkal, kirándulókkal nem találkoztunk, a falakon és alattuk erős mászótevékenységre utaló nyomok nem tapasztalhatók.

Wr.Neustadt - eső, Bécs - enyhe eső. Jó, akkor Bécs, Mödling! 

A nyarat Arnstein szikláin búcsúztattuk, egy kellemes őszi napon!

A kronjuwel nehéz, technikás kötélhosszai mindig jó felkészülést jelentenek egy – egy nehezebb feladat leküzdése előtt.

Az ünnepre való tekintettel arra számítottam, hogy tele lesz magyar mászókkal a hely, ehhez képest, kis hazánkból csak mi voltunk. Igazából a két nap alatt összesen talán 12 mászóval találkoztunk /főleg lengyelekkel/. Nagy örömömre óriási nyugalom volt.

Az út több C-D szakasz váltakozásából áll néhány rövidebb sétálós megszakítással. Sok helyen kitett, de végig jól biztosított, haladó klettersteig. 

Megszöktünk három napra az Alpok szívébe, hogy megmásszuk Ausztria legmagasabb hegyét a Grossglocknert, a Stüdlgrat (IV-) klasszikus mászóútján keresztül.​

Áronnal a Stüdlgrat-ra való cardio edzés képpen kiszemeltük a jó öreg Schneeberget egy utolsó-pillanatos állóképességi tréning helyszíneként. Lacit is belerángattuk a "hülyeségbe", így vasárnap reggel 6-kor hárman indultunk Puchberg irányába.

Atival többnaposra tervezett Balaton-felvidéki túránk egyik kiszemelt állomása a veszprémi Betekints-völgy sziklái voltak.

Ádámmal a Balaton-felvidéki kirándulásunk / mászó-túránk utolsó előtti napját Dörgicse szikláin töltöttük.

Két naposra tervezett túránkat az Almfrieden könnyebb útjain melegítve kezdtük, majd szemerkélő esőben áttértünk a Rote Wand áthajló falán található komolyabb feladatok megoldására.

Alfred Riedl, a keleti Alpok egyik legtermékenyebb útalkotójának tragikus balesetét megelőző, talán utolsó alkotását, a májusban elkészült Superspur névre keresztelt variációt választottuk.

Végre sor került az első több kötélhosszas mászásomra a 2013-as szezonban!

Az út vonalvezetése tökéletes, a Wand-ra oly jellemző szép, technikás táblákon, izzasztó repedésen, rövid, áthajló falszakaszokon halad a nitt-sor az égi sétány felé.

Tíz napig szinte folyamatos eső áztatta a keleti Alpok szikláit, így szobafogságra ítéltettünk. Hosszúnak tűnt ez az idő a szabadban eltöltött mászások nélkül.

A vasárnapot egy nagyszerű sportmászó területen, a Scheiblingkirchen-ből 25 perc meredek sétával megközelíthető Gretlwand sziklafalain töltöttük.

Végül megtaláltuk a temető melletti parkolót, ahonnan 1-2 perc sétával érhető el egy nagy füves rét, végében a Roteroffen hajdani bánya (aka. Zsírbánya) fala. Felsétálva a tömb lábánál lassan cseperegni kezdett az eső és az első mászásokat követően sajnos teljesen eláztunk mi és a szikla is. Szerencsére senki nem pánikolt, optimisták maradtunk és várakozunk.

Az e heti Hohe Wand-i turnén Levente volt a társam. Egy olyan utat próbáltam számára keresni, amelyben jól érzi magát, kedvenc frend-jeivel is játszhat egy kicsit, de a végére egy kissé meg is izzadjon.

A két Peti újra a Hohe Wand-ra támadt. Levente és Attila a szokásos csütörtöki időpontjukban bekanyarodtak a ház elé, beugrottunk a hátsó ülésre és már téptünk is a fal felé. Május végéhez képest kimondottan hideg, 10-12 fokos hőmérséklet és borús idő fogadott minket a falnál.

Ezen a hétvégén Józsival indultunk útnak, azzal a céllal, hogy olyan helyen másszunk a környéken, ahol ezt még nem tettük.

A közelmúltban több új út is elkészült a Hohe Wand falain. Ezek közül most a legfrissebbet, Alfred Riedl és Peter Königsberger által egy hónapja nyitott, a Sonnenurhwandon 230 m hosszan felszlalomozó Sonnenschlange névre keresztelt utat választottuk.

Vasárnap reggel az autóm felé sétálva még felhívtam Attilát, hogy „ugye nem ijedünk meg pár csepp esőtől?”

Volt egy tartozásunk magunk és a fal felé. Egyszer már nekirugaszkodtunk a Detonation  Boulevard megmászásának, akkor a második – harmadik hossz standjából rossz irányba indultunk, így két kötélhosszt más út nitt-sorát követve teljesítettünk. Most ezt a hibát kijavítva a helyes úton haladtunk.

Jók ezek a csütörtöki napok a Hohe Wand falain. Kisebb az utakban a népsűrűség, mint a hétvégeken, ilyenkor inkább a levegőben nagyobb a forgalom a siklóernyősök jóvoltából.

Idén a hosszúra nyúló tél miatt csak most, április közepén tudtuk indítani rendszeres, heti Hohe Wand-i túráinkat.

 Végre véget ért az áprilisi tél, megkezdődött az olvadás, a sziklafalak gyorsan száradnak. A hét közepén kihasználva a gyors felmelegedést, egy Adlitz-i mászóportyára indultunk.

Februári amerikai utunk során Észak-Amerika egyik legszebb nemzeti parkjában tettünk gyalogtúrát Katival. Sajnos a hosszabb és szebb útvonalak olvadó jéghullás miatt le voltak zárva, így meg kellett elégednünk egy rövidke, pár órás völgy-túrával. 

Első többnapos jégmászó expedíciónkra 2013. február végén került sor, aholis a CSAPATKAPITÁNY szerepét betöltő kedves jég és mixmászó barátunk Levente minket - Attilát és engem - szárnyai alá véve nekivágott a kb. 330 km-es távnak, ami Sopront a kärnteni Maltataltól elválasztja.