Mászásokról, túrákról, mindenről ami a hegyen megtörténhet..
Hétvégén négyen szuszogtunk felfelé a fal tövéhez vezető ösvényen.
A fejlődéstörténeti összehasonlító elemzéstúrák következő állomása Peilstein.
Az igazi tavasz beköszöntével figyelmünk újra a több kötélhosszas utak felé irányul, de terveink szerint a sportmászást és a boulderezést sem hanyagoljuk el úgy, mint az elmúlt években.
Az újrakezdés nem egyszerű mutatvány, főleg, ha egy olyan sportot űzöl mint a sziklamászás.
Ahogy közeledik a tavasz, egyre többször jutunk ki a sziklákra.
A Hohe Wand Wandeck mászóhelyét szemeltük ki, mert elvileg nem takarják fák és telibe kapja a napot.
A mászóteremben töltött tél után már alig bírtunk magunkkal, hogy a szabadban az "igazi dolgot" élvezhessük.
A mászónak egyik szeme mindig az időjárás előrejelzésen kell hogy legyen főleg télen,hát folyamatosan néztem is és vártam ki mikor lesz szabad hogy újra tudjunk indulni.
- Na megálmodtátok mi legyen?
- Ja... Ismered a Kalkofen-t?
- Persze. Jó küzdős. Voltunk már többször is, találsz róla beszámolót
Két embernek köszönhetem, hogy életem mostanában újabb, életre szóló élményekkel gazdagodik...
Lombszíneződés a Höllentalban. A szezon legszebb mászónapjait adja nekem ez az ősz.
Végre a régi társ! Most egy nem nehéz, de érdekes út: a Sonnenschlange.
Ránézek, és tudom, hogy álnok. A fogásai nem akadnak és iszamósak, a lépései csúsznak mint a teflon.
A kezdő mászó pályáján a szombati megálló: a SmokyJoki.
A Szövetes család több kötélhosszas kiképzése ez alkalommal Andrea első, váltott vezetéssel történő mászásával folytatódott.
Szombat, csodaszép idő, kettesben Attilával.
Régen, utoljára télen másztunk együtt Leventével, akkor a jegeket csapkodtuk, most a Hohe Wand szikláin sütkéreztünk.
Ahogy közeleg az ősz, sajnos úgy megy le egyre korábban a nap, ez pedig a munka utáni hohe wand-i látogatások végét jelenti.
A "minden alkalom legyen új alkalom"-elvnek megfelelően ezen a szerda délutáni, kiscsoportos túrán a Hohe Wand egyik sportmászó szegletét látogattuk meg.
Arnstein kedves a szívemnek. Itt másztam harmadszor sziklán, de kellemes sikerélmények itt értek először.
Szerda délutáni szökésünk népes, vegyes tudásszintű, páratlan létszámú csapattal indult, így hosszú utak helyett sportmászás mellett döntöttünk.
A sportmászások és a boulderozások közben nem feledkeztünk meg a több kötélhosszas utakról sem.
Ezzel a sziklával azóta szemezek, mióta egyszer télen Pozsonyba menet Ádám megjegyezte: "Milyen szépen kel a nap Attila sziklája fölött".
Vasárnap ketten maradtunk Attilával, így kívánságműsor következett. Hosszú utas mászást kértem.
A csapat egyéb irányú bokros teendőire való tekintettel a Klettergarten Bad Fishau sima falainál tettünk egy délelőtti sportmászós villámlátogatást.
Vasárnapi sportmászós kiruccanásunk ezúttal Seiblingkirchenbe vitt el minket, a Gretawandl falai alá.
A hétvégi sportmászás után ismét egy hosszú út, most a Direkte Sonnenuhrwand.
Hétvégi kirándulásunk céljául ezúttal egy mindannyiunk számára ismeretlen helyszínt választottunk.
A bizonytalan időjárás miatt már hetek óta halogattuk ennek a kiváló útnak az újbóli megmászását.
Közel háromnegyed évvel azután, hogy elkezdtem mászni, eljött az ideje, hogy kipróbáljam a nagyfalat.
Szerdán egy kemény út tervével érkeztünk a Hohe Wand parkolójába, de az időjárás gyors változása miatt célunkat módosítani kényszerültünk.
Egy újabb csütörtök, ismét a Höllenthal, ezúttal a Wachthüttelturm.
A Stadelwand magas sziklafalai után a Hohe Wand valamivel rövidebb útjait néztük ki Ádámmal a hétvégére.
Akinek az a véleménye a mászásról és a hegyek világáról, hogy „minek ment oda? … magának kereste a bajt!”, az most nyugodtan zárja be a böngészőt.
Szerdán lehetőségem adódott elszökni Attilával a Hohe Wandra.
Hétvégére egy laza mászást terveztünk egy, már régen kiszemelt, de valahogy a programból mindig kimaradó utat, az In Vino Veritast választottuk.
Hétvégi kirándulásainknak úticélja ezúttal a Höllental volt.
Végre megérkezett a száraz, meleg idő. Már ideje volt, mert a szezonkezdet nem kényeztetett el minket, másztunk esőben, hóban, hidegben és szélviharban vacogva.
Csütörtöki jó időnek köszönhetően sikerült megejtenünk egy délutáni túrát, a jól bejáratott Hohe Wandra.
Mivel igyekszünk minden lehetőséget kihasználni, amit sportolással tölthetünk, kedvenc mozgásformánk helyszínéül ismét a közeli Hohe Wandot választottuk.
Az elmúlt években ugyan "csak" ennyi beszámoló született, de ezen kívül sok helyen jártunk még. Érdemes végigböngészned egyesületünk programjainak archivumát, mert a beszámolók nélküli programokhoz is találsz térképet és a helyszínen készült fotókat!