Beszámolók

Attilával meglátogattuk a Höllental egy napsütötte szegletét, a Wachthüttelturmot.

Megérkezett az ősz a hegyekbe. A kellemesen melegítő napsütés még tartja magát, de a Hohe Wand falai hétköznap délutánonként már elnéptelenednek.

E heti több kötélhosszas megpróbáltatásainkat illetően, mászótársaink elfoglaltsága miatt, ismét egymásra maradtunk Attilával.

Ezen a hétévégén folytattuk a rég nem látott sportmászóhelyek felkutatását.

A Festung Europa az egyik kedvenc nitt sorom a Hohe Wandon. Másztuk már tavasszal, télen, most megnéztük, milyen a nyár végén, ősz elején.

A múlt heti sportmászás élményei után, úgy döntöttünk, hogy ezúttal is egy hasonló túrát ejtünk meg.

A hét közbeni sziklamászós kiruccanásunkat egyfajta edzésként fogtam fel, így választottam az általam már majdnem centiről-centire ismert Osterhasit.

E héten nem a megszokott csapattal érkeztünk a sziklák alá.

Eddig az egész idényünket a nagyfalas mászásnak szenteltük...

Régóta nem másztuk, így már ideje volt ismételni Alfred Riedl apró, ragasztott fogásokkal, lépésekkel ellátott nitt sorát, a Legolandot.

Miután teljesítettük az Osterhasi és Superspur utakat, Bónis kitalálta, hogy kössük össze a két út nehezebb szakaszait és másszuk meg egy útvariánsként.

Szombat délelőttre egy gyors, napfényes mászást terveztünk a Napóra falon.

Horvátországi túránkról megérkezve, azonnal visszaálltunk a normál kerékvágásba, aminek legalább heti egy sziklamászás is része, a rengeteg edzés mellett.

Már a téli edzéseink folyamán is rengeteget hallottam arról a horvátországi helyről, melyet a többiek csak úgy emlegettek, hogy „A Kukovi”. Ezek a történetek általában mindig három téma köré csoportosultak...

Hosszú várakozás után pénteken reggel fél 7 kor Cirillel, Ádámmal és Petivel elindultunk, hogy megmásszuk a Grossglocknert a Stüdlgraton keresztül

Spontán egymásután mászott hosszok, kiváló időben. Így jellemezném tömören Aszúval közösen kreált mixünket a Totenköpfl tömbjén.

Egy hosszabb esős időszak után ismét kijutottunk edzéseink fő színterére, a Hohe Wandra.

Csütörtöki programnak valami laza mozgást javasoltam, amire egyből rábólintott Bónis és Attila is.

Egy rövid pihenő után ismét a Hohe Wand sziklafalai felé vettük az irányt.

Az elmúlt egy hétben a Bónis által diktált őrületes tempóban haladtunk terveink megvalósításában, így került sor a hétfői Superspur mászásra is.

Ismét egy útvariáció, most a Totenköpfl tömbjén.

Ez a hétvége sem telhetett el egy jó kis mászótúra nélkül.

A héten ismét az új útvonal nyitásának a legegyszerűbb és legkönnyebb módját választottuk.

Ahhoz, hogy kiszakadjunk a hétköznapok szürkeségéből, nincs is jobb módszer, mint egy kellemes délutáni mászótúra, a Hohe Wand szikláin.

Új hét, új lendület, ismét úton a Rax irányába.

Június utolsó hetében a nagy forróság miatt az esti mászások mellett döntöttünk.

Sok jót halottunk már erről az útról, úgyhogy rendkívül izgatottan vágtunk neki.

Csütörtök délután, munka után újra négyen a kocsiban, a hőmérő 34 fokot mutat, ezúttal cél a Höllenthal.

Vasárnapra egy könnyű, eseménytelen túrát találtam ki magamnak, de végül az ellenkezője jött össze, amit egyáltalán nem bánok.

Múlt hét szombaton ismét a Hohe Wand felé vettük az irányt, hogy egy jóhangulatú mászással zárjuk a hetet.

E heti Hohe Wandi feladatunknak egy rejtélyes utat választottuk.

Kicsit megkésve, de azért pár sorban beszámolok legutóbbi mászásunkról.

Bónissal rákaptunk a többköteles mászásra, így hát nem volt mit tenni, ismét elindultunk a „mászókert” felé.

Hétfő délutáni túránkra felhős, esőre álló időben indultunk.

Hétvégén csak egy rövid, gyors mászásra tudtunk időt szakítani. Ez alkalommal, Leventével vágtunk neki a kalandnak.

Már rég beszéltük Ádámmal, hogy hétköznapokon is kéne egyet mászni.

Eső, eső és megint eső, de nekünk menni kellett, így hát nekivágtunk.

A szokásokhoz híven vasárnap ismét Ausztria felé vettük az irányt, és ezúttal a Hohe Wand volt a cél.

Viki, Ati és én már hetek óta terveztünk egy kirándulós szezonnyitó túrát.

Egyszer már majdnem megmásztam ezt az utat 2012-ben, de az akkor kudarcba fulladó kísérletet azóta sem pótoltam.

A hétvégi Höllentali mászások után most ismét a Hohe Wand falai következtek.

Végre megérkezett a jó idő, így újra Höllental. Ismét négyen indultunk a sziklák világába, a falválasztás közös, a Stadlwand napsütötte táblái, de a célok ezúttal eltérőek.

Ismét úton a szokásos csapat, ismét a Höllentalba, de ezúttal a Stadelwand szikláit vettük célba.

A túra talán legszebb és legvadregényesebb része a gerincen való trekking volt ami a Kleiner (1757 m) majd a Großer Wildkamm (1874 m) csúcsait is érintette.

Tovább folytattuk hétvégi több kötélhosszas mászásaink sorozatát, melyhez ismét a Hohe Wandot meglátogatva, egy kevésbé zsúfolt szektort és utat választottunk.

Egy rövid esős időszak után ismét beköszöntött a jó idő. Ennek köszönhetően végre megejthettük, a már régóta tervezett utunkat, a Höllentalba.

Az elmúlt hét esős, hűvös napjai után újra úton a szokásos csapat, ezúttal a Gr Höllenthal bejáratát őrző Klobenwand volt a cél.

A Trüffelsau? Az egyik kedvenc, mert izgalmas, változatos mászás, tele szebbnél szebb mozgássorokkal, technikás hosszokkal.

Múlt vasárnap folytattuk a Hohe Wand-i projekteket, és megmásztuk Ádámmal a "Draschpfeiler" nevű utat.

A héten már másodszor Hohe Wand, ezúttal Leventével.