Beszámolók

Általában küzdelmekről számolok be, fogcsikorgatós, izzasztó, lihegős vergődésekről, de most semmi ilyen nem történt.
Regeneráló, önbizalomnövelő, kikapcsolódást nyújtó útnak tökéletes választás a De Oide Wurzn.

A terv Peilsteine volt Bónissal.
A kivitel Höllental-Paganini Platte lett, sajnos Bónis nélkül.

Most írhatnék a legutóbbihoz hasonló beszámolót, sorra vehetném a kötélhosszakat, satöbbi, satöbbi. De szerintem tanulságosabb lesz, ha inkább a rossz döntésekről írok.

Végre újra a Höllentálban! Idén még nem jutottam ki ide mászni, irigykedtem is Tomira, neki már összejött itt a John Wayne. Nekem ezúttal a Weichtal Wichtelt dobta a gép. 

Zsigára és Tádéra való tekintettel sportmászóhelyet, a nagy melegre való tekintettel árnyékos falat kerestünk.

Csütörtöki mászónap két főre, 34 fokban. Mi lesz ebből?

A Wandeckről már két beszámolót is írtam, mert évről-évre mindig betesszük a műsorba, lévén kiválóan biztosított, príma minőségű kő, ideális edzőhelyszín.

A Zentennium még a tavalyi tananyag részét képezte volna, ám sosem jött létre olyan együttállás, hogy be tudtuk volna ütemezni.

Végre újra kövön!

Az idei szezonban még nem érintettük a Höllental falait.

Eső, eső, viharos szél, eső, így telt a hét, de szombatra végre stabilizálódott a csapadékmentes idő.
Bónissal autóba pattantunk és száraz falak reményében célba vettük a Hohe Wand szikláit.

Tavaszi hétvége, igazi mászóidő. Hatan érkeztünk a parkolóba, majd gyors pakolászás, szerelvényezés után indultunk a kiszemelt utak beszállóihoz.

Idénre küzdős/laza/küzdős/laza sormintát írt fel az edző.

Harmadik sziklaszezon, második hosszú út. Máris nekiállunk a határaimat feszegetni.

Régi adósságunkat rójuk le a mai látogatással. Mióta tart a "termes szezon", terítéken a téma, hogy ismerkedni kellene más termekkel is.

Végre itt a jó idő! Újra a sziklákon, ismét a hosszú utak.

Mit csinálnak a sziklamászók télen, hidegben?

Végre megérkezett a jeges szezon. Vártuk már nagyon.

Beköszöntő félben a teremmászós szezon, de a holtak napi szabadnapozásnak és a kiváló időnek köszönhetően kaptunk ajándékba egy újabb napot a sziklán.

Kihívjuk a "Balszerencsét".

Főszabályként igyekszünk mindig újabb helyeket felkeresni, de itt olyan kiváló utak vannak, hogy simán megérdemelnek egy visszatérést.

Az idő esőre áll, de nem akarunk boulderezni.

Attilának nem könnyű. Nem elég, hogy lárva mászó vagyok, most még a gyógyuló bokám is nehezíti a mászóhely választást. Hosszú utat nem mertem bevállalni vele, de sportutakkal talán boldogulok.

Két nappal a TristanExpress hírig után – gondoltam lazítunk kicsit, megvolt a küzdelem. Attila szerint az Osterhasi erre kiválóan alkalmas.
Mármint a rendes Osterhasi, végig, ahogy van.

A huszadik hosszú utam, világosított fel Attila.

Attila szerint készen állok rá.
Pár 7- mozdulat. Meglátjuk. És persze ebben is van szép repedés, mert repedéééééés, az kell. Na. Menjünk kecskéket számolni.

Ismerkedjünk tovább a repedésekkel.

Múlt héten megvolt a Totenköpflsteig, most a szomszédját, az Osterhasi-t választottuk, Handlerausstieg kiszálással, hogy én is teljesíteni tudjam az utat.

Csapunk egy laza kis mászást a Totenköpflsteig-on. 160 m, 4 kötélhossz, a legnehezebb pont egy hatoska.

"Hétvégi sportmászáshoz barátságos, árnyékos falat keresünk" jeligére megfejtéseiket küldjék szerkesztőségünkbe.
Nyertesünk Barcza Bónis a GretlWandl-lal. Tepertős pogácsát kedvelők előnyben.

A gyakorlott mászóktól előre elnézést kérek, mert ismeretek híján nem fogok jól csengő mászó szavakat használni, ahhoz még korán van…

Na ne! Már megint egy unalmas előtte-utána beszámoló! Búúúúúúú!
Az áprilisi Peilstein-túra óta nem volt ilyen. És az is milyen volt...

A kopasz bemegy a fodrászhoz.
Ül a székben fél órát, a fodrász mögötte nem csinál semmit, végül teljes árat kér.
- Miért fizetnék teljes árat? Nincs is hajam! - kiabál a kopasz felháborodva.
- Mert ön a keresésért fizet - így a fodrász.

Szombat esti buli helyett időben fekvés, vasárnap korán kelés, mászás, ebédre időben haza érkezés. Ez volt a terv.

Nem, ez nem a csütörtöki mászónap. Azt keresztülhúzta a meló.

Hosszú utat másznál vagy sportutakat? Esetleg mindkettőt egyszerre? És a táblamászással hogy állsz? Jól hangzik? Hajlandó vagy mindezért húsz percet hegynek fel kaptatni? Nem mondtam, de ugye nem zavarnak a kullancsok? Dehogy fogsz fázni! Pofára kapja a napot. Úgy hívják, hogy Frisbee Platte.

Höllentááááál!

Ezt a mászónapot hosszú utas villámlátogatásnak szántuk.

...az eső meg csak esik. Már egy hete.

A Thalhofergrat  az út mellett, a sok kis teraszával.

A hét eleji két napos csavargás után hétvégére csak egy rövid, vasárnap délelőtti mászásra jutott időnk.

Négynapos ünnep – kétnapos expedíció a grazi Rote Wandhoz.

Lassan, küszködősen érkezett el a várva-várt szombati mászónap.

Hétvégén négyen szuszogtunk felfelé a fal tövéhez vezető ösvényen.