Beszámolók

Attilával úgy döntöttünk, kihasználjuk a jó időt és nem a munkahelyen sínylődünk, hanem mozgunk egy keveset.

Bencének megígértem már korábban, hogy még idén el fogunk menni a Hohe Wandra, hogy belekóstolhasson a több kötélhosszas utak mászásába.

A soproni futók "házi" terepfutó versenyén jártunk. A lőverek-i parkerdőben rendezték meg idén első alkalommal a "3 a Károly" nevű versenyt, melynek lényege: A Károly-magaslatról indulva három hurkot kell futni a kiindulási ponthoz mindig visszatérve. A versenyt emiatt eredetileg váltóban rendezték, de mivel András visszamondta részvételét, Katival utolsó pillanatban úgy döntöttünk, egyéniben indulunk és mindhárom kört lefutjuk. Kati végül női egyéniben 3. helyezést ért el, én 1:40-el később a férfi egyéniben csak a mezőny utolsó harmadára voltam elég.

A mediterrán sziklafalak után visszatértünk a hazai játszóterünkhöz, a Hohe Wand szikláihoz. E heti választásunk a már régóta tervezett Don Alfredo 190 métere volt.

Már tavaly az őszi Paklenica túránk után megfogalmazódott az elhatározás, hogy idén egy kicsit tovább fogunk autózni a horvát pályán és délebbre látogatunk egy lazább mászó túra reményében Omisba.

Az utolsó Omisban töltött napunk első felét mindenképp szerettem volna egy emlékezetes mászással megkoronázni, a délutáni strandolás és kikapcsolódás előtt.

Horvátországi mászós, nyaralós hetünkön a sportutak kapták a főszerepet, elsősorban az időhatékonyság miatt, de sikerült időt szakítanunk pár hosszabb mászásra is.

Ádámmal ugyan rendszeresen még csak három hónapja mászok együtt, mégis (számunkra) az “év” mászásaként emlegetjük a horvátországi Brela település felett mászott Captain Pampirula 90m-es három kötélhosszas útját.

HTL. Sokat hallottam róla, ő a "rettegett" hohe wand-i kletter..  Hatalmas áthajlók, vér és küszködés.. ezek a képek ugrottak be kletterező ismerősök elbeszéléseiből és internetes beszámolókból.. A valóság: 200 méternyi villámhárító cibálás.. ojeee.

A múlt hét hétfőn mászott Stadelwandi út után jutalomjátéknak az általunk kedvelt Osterhasi nevű utat választottuk.

Az utóbbi hetek esős időjárása meghiúsította Ádámmal közös hohe wand-i mászásainkat, de ezen a héten végre sikerült teljesíteni az egyik kiszemelt utat, a Hamburger Pfeiler-t. 

Néha szükség van rá, hogy felmérjük  mire vagyunk képesek mikor senki nem segít vagy bíztat és senki nem hátráltat. Néha egyedül rajtunk kell, hogy múljon milyen messze és milyen gyorsan jutunk el. Erről szólt a vasárnapom. Határaim Határán (HH) - Első felvonás.

A nemrégiben felújított út a Stadlwand legmagasabb falrészén halad felfelé. Nyugodtan nevezhetnék a becézett táblák útjának is.

A mostanában gyakoribb, több kötélhosszas utak után vasárnap a sportmászást választottuk.

Az őszi, számomra legkedveltebb és egyben legterheltebb mászóidőszakot Levente barátommal kezdtem meg.

Gondoltunk rá, hogy majd azt mondjuk eredetileg is ezt akartuk mászni.. de valójában keményen benéztük a Reineckefuchs beszállót és végül egy laza Draschgrat mászás lett belőle. Az első standig egész jól működött a másik út topo-ja is.. :)

A Pittentaler olyan napokra ideális választás, mikor az Alpokban valamilyen csalódás ér: haza kell jönnöd a rossz idő vagy egy turistabusznyi szlovák via ferratazó miatt akik épp a Te kiszemelt utadat rohanták le aznap.. Ezentúl nem kell hazatérned üres kézzel, "mászatlanul".. csak kanyarodj le az A2-es gleissenfeld-i kihajtójánál és egy óra alatt lezavarhatod a rövidke kis C/D klettert.

​Több okból kifolyólag is vártam már ennek az útnak a megmászását Petivel és végül reményeimnek megfelelően egy szuper délelőtti mozgásban volt részünk.

Ez alkalommal a Hohe Wand egy, számunkra ismeretlen részét, a Großer Hochkogel mészkőfalát derítettük fel. Első alkalommal az itt fellelhető lehetőségek közül az Auf  Wildenauers Spuren UIAA 7- nehézségű, 220 méter hosszú mászóútját választottuk.

Remek félnapos kis futikán volunk Edittel és Erikkel a légvonalban Sopronhoz még a Schneebergnél is közelebbi 1700m körüli Wechsel hegycsoportban. Már tudom hol fogok felkészülni a jövő évi combosabb futós megmozdulásaimra..

Erre a hétre Ádám nézte ki a Hohe Wand Betty és Paul nevű útját, de más irányú elfoglaltságai miatt Attila helyettesítette. Az út egyenletes UIAA 4-6 nehézségű, kiválóan illeszkedett a "visszaszoktató" programomba. A 6-os szakaszokat lepasszoltam Attilának, én pedig többnyire élvezettel másztam előre a 4-5+-os nehézségű, remekül biztosított kötélhosszokat.

Az eső elől a pozsonyi terem falai közé menekültünk.

Late-night-check-in a Berliner Hüttében, elmaradt Zsigmondyspitze mászás, de sok kaptatás és kacagás. Ilyen volt a hétvégi Zillertal túránk.

Hétvégi túránkon résztvevő csapattagjaink vegyes mászótudását figyelembe véve egy olyan helyet kerestünk, ahol mindenki megtalálhatta a felkészültségének megfelelő kihívásokat.

Úgy hírlik Kerekes Atti barátunk lesz a szezon nagy visszatérője! Elsőre egy klassz kis hohe wand-i "D" nehézségű via ferrata utat utaltam ki neki, a 2013-ban épült és még általam sem mászott Gebirgsvereinssteig-et. 

Augusztus hónapra eső első több kötélhosszas mászásunkra a szokásosnál egy kicsit harcosabb utat választottunk.

Igaz nem beszéltünk róla, de úgy érzem elindultunk Petivel egy úton, melynek első lépcsőfokát két hete csütörtökön, másodikat pedig most sikerült leküzdeni!

A héten a jellemzően rossz idő, és Bence lelkesedése miatt elmentünk Pozsonyba mozogni egyet.

Hosszabb kihagyás után mindig nagyon nehéz visszaszokni a sziklák világába. Szerencsére Attila sugalmazásának köszönhetően Ádámmal jól választottunk utat: egy hosszú, de könnyű hohe wand-i mászóutat, a Smoky Joki-t szemeltük ki csütörtök délutáni feladat gyanánt.

A rendszeres heti Hohe Wandi mászásokhoz sok fejtörést okoz az útválasztás. Bár ez alkalommal könnyebb dolgunk volt...

Szombat délután a nagy hőségben egyre jobban kezdtem várni az est közeledtét, amikor is a megbeszéltek szerint elindultunk a Höllentalba, egy hűvös szabadban töltött éjszaka utáni, remek mászás reményében.

Jó hangulatú hétvégét töltöttünk a Hohe Tauern legdélebbi csücskében, megmászva a hegycsoport királynőjeként is emlegetett, 3360m magas Hochalmspitz-ét. 

A soron következő Hohe Wandi turnénkra készülve, a mászó kalauzokban kutatva egy olyan útvonalra bukkantam, ami idáig valahogy elkerülte a figyelmünket.

Az új helyek felfedezése mindig izgalommal tölt el, és újabb löketet ad a mászással kapcsolatos motivációm terén, ez vasárnap is így volt.

E heti Hohe Wandi túránkra egy harcosabb utat terveztünk, de a változékony időjárás miatt egy, már ismerős, könnyebben teljesíthető vonalvezetést választottunk.

Történetem valahol 2013 nyarán kezdődik mikor először találkoztam az akadályokkal nehezített terepfutással, mint sporttal a FightersRunon keresztül. Rendszeresen futni az év elején kezdtem el

Ez alkalommal egy laza, átmozgató mozgást terveztünk. Olyan utat kerestünk, amely végig közepes nehézségű, szép, hosszú mászást kínál.

Erre a hétre Riedl mester egy 1991-es alkotását, a Torttl Tepperter elnevezésű nittsort választottuk. Az út 7+ nehézségű, de a keményebb fajtából (sok könnyebb nyolcashoz volt már szerencsénk.)

Csendes, langyos esőben érkeztünk a parkolóba, de bízva a jó időben, mászásra eltökélten indultunk a fal felé. A Hohe Wand bőséges út kínálatából most egy öreg klasszikust, a Direkter Österreichersteig repedés rendszerét választottuk.

Bejártuk a Rax - Schneeberg teljesítménytúra (maraton) útvonalait, egyenlőre külön-külön félmaratonként. A Rax és Schneeberg hegyek legszebb panorámáit felvonultató útvonalak ezek, egyenként 21km+ távval és 2000m+ pozitív szinttel.  

"Találkozzunk Salzburgban 9-kor". Így hangzott a pár héttel ezelőtti soproni találkozónk utolsó mondata. Ádám barátommal egy "Csavargás az Alpokban" stílusú kalandot tervezgettünk már egy ideje és végül a Watzmann gerinctúrára esett a választásunk.

Nem rég még nagy falak, most kis kövek. Akkor társakkal, ez úttal egyedül.

Mivel csütörtökre vihart mutatott az időjárás előrejelzés, a műfalunkon meg kibírhatatlan hőség uralkodott el, úgy döntöttünk, hogy kihelyezett edzést tartunk.

A pünkösdi hosszú hétvégét és a már régtóta várt jó időt kihasználva úgy döntöttünk hogy célba vesszük a Raxalpe két „sportos” ferrata útvonalát.

Tervben volt egy hétfői mászás, de a csapatunk sajnos megfogyatkozott, amit végül nem is bántam annyira, mert ismét kijutott nekem a jóból, ami most egy hohe wand-i többköteles mászást jelentett.

Attila és Aszú tervezte meg a menetrendet. Korán kellett kelnem. Szükség is volt rá.

Az igazi nagyfalas szezont reggel ötkor indulva a Höllenthal egyik leghosszabb útjával, az 590 méter hosszú Des Kessels neue Kleider 7- nehézségű feladatával kezdtük.

Az erre a hétre eső Hohe Wandi mászó métereink teljesítésére egy igazi sportos útvariációt, az Espresso Doppiot választottuk.

Izgatottan vártam már a vasárnap reggelt, és motivált is voltam kellőképp, mióta Attila elárulta a hétvégi úti célunkat!

- Kati, elmegyünk a Kinizsire idén? -Az mi? - Teljesítménytúra, 100km gyalog, 24 óra alatt. - Hát Te nem vagy normális!!! (matatás a másik szobában.. Kati gondolkodik.. ) Pár perccel később: - Oké, akarom, menjünk, csináljuk végig! Ez a párbeszéd zajlott le kedves Feleségem és köztem március végén. Pár órája értünk haza a Kinizsi 100-ról, Kati azóta a teljesítésért kapott kitűzőben büszkén jár-kel a lakásban. Végigcsináltuk!