Beszámolók

A rendszeres heti Hohe Wandi mászásokhoz sok fejtörést okoz az útválasztás. Bár ez alkalommal könnyebb dolgunk volt...

Szombat délután a nagy hőségben egyre jobban kezdtem várni az est közeledtét, amikor is a megbeszéltek szerint elindultunk a Höllentalba, egy hűvös szabadban töltött éjszaka utáni, remek mászás reményében.

Jó hangulatú hétvégét töltöttünk a Hohe Tauern legdélebbi csücskében, megmászva a hegycsoport királynőjeként is emlegetett, 3360m magas Hochalmspitz-ét. 

A soron következő Hohe Wandi turnénkra készülve, a mászó kalauzokban kutatva egy olyan útvonalra bukkantam, ami idáig valahogy elkerülte a figyelmünket.

Az új helyek felfedezése mindig izgalommal tölt el, és újabb löketet ad a mászással kapcsolatos motivációm terén, ez vasárnap is így volt.

E heti Hohe Wandi túránkra egy harcosabb utat terveztünk, de a változékony időjárás miatt egy, már ismerős, könnyebben teljesíthető vonalvezetést választottunk.

Történetem valahol 2013 nyarán kezdődik mikor először találkoztam az akadályokkal nehezített terepfutással, mint sporttal a FightersRunon keresztül. Rendszeresen futni az év elején kezdtem el

Ez alkalommal egy laza, átmozgató mozgást terveztünk. Olyan utat kerestünk, amely végig közepes nehézségű, szép, hosszú mászást kínál.

Erre a hétre Riedl mester egy 1991-es alkotását, a Torttl Tepperter elnevezésű nittsort választottuk. Az út 7+ nehézségű, de a keményebb fajtából (sok könnyebb nyolcashoz volt már szerencsénk.)

Csendes, langyos esőben érkeztünk a parkolóba, de bízva a jó időben, mászásra eltökélten indultunk a fal felé. A Hohe Wand bőséges út kínálatából most egy öreg klasszikust, a Direkter Österreichersteig repedés rendszerét választottuk.

Bejártuk a Rax - Schneeberg teljesítménytúra (maraton) útvonalait, egyenlőre külön-külön félmaratonként. A Rax és Schneeberg hegyek legszebb panorámáit felvonultató útvonalak ezek, egyenként 21km+ távval és 2000m+ pozitív szinttel.  

"Találkozzunk Salzburgban 9-kor". Így hangzott a pár héttel ezelőtti soproni találkozónk utolsó mondata. Ádám barátommal egy "Csavargás az Alpokban" stílusú kalandot tervezgettünk már egy ideje és végül a Watzmann gerinctúrára esett a választásunk.

Nem rég még nagy falak, most kis kövek. Akkor társakkal, ez úttal egyedül.

Mivel csütörtökre vihart mutatott az időjárás előrejelzés, a műfalunkon meg kibírhatatlan hőség uralkodott el, úgy döntöttünk, hogy kihelyezett edzést tartunk.

A pünkösdi hosszú hétvégét és a már régtóta várt jó időt kihasználva úgy döntöttünk hogy célba vesszük a Raxalpe két „sportos” ferrata útvonalát.

Tervben volt egy hétfői mászás, de a csapatunk sajnos megfogyatkozott, amit végül nem is bántam annyira, mert ismét kijutott nekem a jóból, ami most egy hohe wand-i többköteles mászást jelentett.

Attila és Aszú tervezte meg a menetrendet. Korán kellett kelnem. Szükség is volt rá.

Az igazi nagyfalas szezont reggel ötkor indulva a Höllenthal egyik leghosszabb útjával, az 590 méter hosszú Des Kessels neue Kleider 7- nehézségű feladatával kezdtük.

Az erre a hétre eső Hohe Wandi mászó métereink teljesítésére egy igazi sportos útvariációt, az Espresso Doppiot választottuk.

Izgatottan vártam már a vasárnap reggelt, és motivált is voltam kellőképp, mióta Attila elárulta a hétvégi úti célunkat!

- Kati, elmegyünk a Kinizsire idén? -Az mi? - Teljesítménytúra, 100km gyalog, 24 óra alatt. - Hát Te nem vagy normális!!! (matatás a másik szobában.. Kati gondolkodik.. ) Pár perccel később: - Oké, akarom, menjünk, csináljuk végig! Ez a párbeszéd zajlott le kedves Feleségem és köztem március végén. Pár órája értünk haza a Kinizsi 100-ról, Kati azóta a teljesítésért kapott kitűzőben büszkén jár-kel a lakásban. Végigcsináltuk!

Vasárnap reggel hosszas egyeztetés után (8 telefonhívás), fél 11-kor nekivágtunk, hogy egy közeli, mindannyiunknak megfelelő helyet keressünk Baden környékén.

Ezen a héten végre igazi nyári időben csapathattuk a Hohe Wand kötélhosszait.

Az esős hetet egy pozsonyi edzéssel búcsúztattuk.

Hétvégén Bécs külvárosában (Kaltenleutgeben) található Waldmühle sziklafalát derítettük fel.

Végre újra Hohe Wand.

Vasárnap a zord időjárás és a tomboló szél miatt, a tervezett sziklamászás sajnos elmaradt, de azért kilátogattunk a közeli boulder tömbre átmozgatni tagjainkat.

A három héttel korábban összeállt csapat most Attilával kibővülve, ismét Adlitzot célozta meg. Lassan már olyan érzéssel megyünk oda, mintha hazajárnánk.

Mivel az időjárás keresztbehúzta a dürnstein-i kétnapos túra, és a hohe wand-i egész napos többköteles mászások terveit is, úgy döntöttünk, hogy kilátogatunk téli felkészülésünk egyik helyszínére, egy kemény, minden izomrostunkat átmozgató edzést tartani.

Az időjárás előrejelzés nem bíztatott minket, de Adlitz áthajlói megvédtek az esőtől.

Ezúttal Petivel és a Sopronba látogató Pállal vágtunk neki a Hohe Wand sziklafalának. Célunk a Schlüsseleriebnis 235 méter hosszú nitt sorának teljesítése volt.

Peti rajongása a speed hiking-ért ezúttal engem is magával ragadott. Már korábban is kacérkodtam a gondolattal, hogy kipróbáljam magamat ebben a műfajban és éppen most jött el a pillanat.

Ismét vasárnap, ismét mászás. A terv az volt, hogy olyan helyre menjünk, ahol nagyon széles az utak nehézségének skálája.

A hétköznapok forgatagából a héten nehezen tudtunk időt szakítani az edzéseken kívüli mászásokra.

Adlitz-ba indultunk, aztán a Baden melletti sziklákon kötöttünk ki, hogy minél jobban kihasználhassuk a rendelkezésünkre álló időt.

A változatosság kedvéért most a Schneeberg - Rax helyett a Schneealpe vonulat Windberg nevű 1903m magas csúcsát vette célba kétszemélyes speed hiker alakulatunk.

Szerencsére idén már március közepére nagyjából elolvadtak a közeli hegyekben máskor május végéig kitartó hósapkák. A webkamerák átböngészése után Áronnal úgy döntöttünk, hogy a pénteki napsütötte délután már alkalmas lesz az idei első "speed hiking" edzésre.

A pénteki szép időjárás előrejelzésen felbuzdulva mindannyian szabadságot kértünk, hogy ezt a szép napot a Hohe Wand szikláin sütkérezve töltsük.

Heti hosszú utas mászásunkat kis csapatunk páratlan létszáma miatt sportutak mászására cseréltük.

A kedvezőtlen időjárás előrejelzés ellenére négyen nekivágtunk egy kis Mödling környéki portyázásnak.

A szezon első, több kötélhosszas túráját egy laza, lötyögős mászással az Osterhasi 160 méterével indítottuk.

Szezonnyitó mászás Thalhofergrat szikláin.

Az idei jégmászó szezonunk az enyhe tél miatt tulajdonképpen kimaradt. A most, már szokásosnak nevezhető téli hosszabb kiruccanásunkra csak a felszereléseink tökéletesítésével készültünk. Idén, hat napra az ausztriai Rauristal jégfalakban gazdag, fagyos világa volt az otthonunk.

A 2014-es év külföldi mászásait ott folytattuk, ahol az előző évet zártuk, a pozsonyi Vertigo falain.

Az "Évzárót" a pozsonyi Vertigoba szerveztük össze, ahová szép számú delegációval vonult fel egyesületünk.

A jól sikerült Schneeberg-i túrán felbuzdulva a Schneealpe csúcsa, a Windberg /1903m/ lett bejgli ledolgozó túránk célja.

Április óta nem voltunk túrázni Tibi barátommal, ezért úgy gondoltuk, itt az ideje.

A karácsonyi pihenő előtti utolsó termes mászásunk helyszínéül Pozsony nagyobbik termét, a Vertigot választottuk.

"A túrasí olyan mint a szex, sokat kell küzdeni (felfelé), hogy legyen valami, de aztán hamar végetér (a lejtő)." :)

Attila két héttel ezelőtti felvetését követően meglátogattuk a pozsonyi K2, nemrégiben megnyílt mászó termet.