Beszámolók

Tervben volt egy hétfői mászás, de a csapatunk sajnos megfogyatkozott, amit végül nem is bántam annyira, mert ismét kijutott nekem a jóból, ami most egy hohe wand-i többköteles mászást jelentett.

Attila és Aszú tervezte meg a menetrendet. Korán kellett kelnem. Szükség is volt rá.

Az igazi nagyfalas szezont reggel ötkor indulva a Höllenthal egyik leghosszabb útjával, az 590 méter hosszú Des Kessels neue Kleider 7- nehézségű feladatával kezdtük.

Az erre a hétre eső Hohe Wandi mászó métereink teljesítésére egy igazi sportos útvariációt, az Espresso Doppiot választottuk.

Izgatottan vártam már a vasárnap reggelt, és motivált is voltam kellőképp, mióta Attila elárulta a hétvégi úti célunkat!

- Kati, elmegyünk a Kinizsire idén? -Az mi? - Teljesítménytúra, 100km gyalog, 24 óra alatt. - Hát Te nem vagy normális!!! (matatás a másik szobában.. Kati gondolkodik.. ) Pár perccel később: - Oké, akarom, menjünk, csináljuk végig! Ez a párbeszéd zajlott le kedves Feleségem és köztem március végén. Pár órája értünk haza a Kinizsi 100-ról, Kati azóta a teljesítésért kapott kitűzőben büszkén jár-kel a lakásban. Végigcsináltuk!

Vasárnap reggel hosszas egyeztetés után (8 telefonhívás), fél 11-kor nekivágtunk, hogy egy közeli, mindannyiunknak megfelelő helyet keressünk Baden környékén.

Ezen a héten végre igazi nyári időben csapathattuk a Hohe Wand kötélhosszait.

Az esős hetet egy pozsonyi edzéssel búcsúztattuk.

Hétvégén Bécs külvárosában (Kaltenleutgeben) található Waldmühle sziklafalát derítettük fel.

Végre újra Hohe Wand.

Vasárnap a zord időjárás és a tomboló szél miatt, a tervezett sziklamászás sajnos elmaradt, de azért kilátogattunk a közeli boulder tömbre átmozgatni tagjainkat.

A három héttel korábban összeállt csapat most Attilával kibővülve, ismét Adlitzot célozta meg. Lassan már olyan érzéssel megyünk oda, mintha hazajárnánk.

Mivel az időjárás keresztbehúzta a dürnstein-i kétnapos túra, és a hohe wand-i egész napos többköteles mászások terveit is, úgy döntöttünk, hogy kilátogatunk téli felkészülésünk egyik helyszínére, egy kemény, minden izomrostunkat átmozgató edzést tartani.

Az időjárás előrejelzés nem bíztatott minket, de Adlitz áthajlói megvédtek az esőtől.

Ezúttal Petivel és a Sopronba látogató Pállal vágtunk neki a Hohe Wand sziklafalának. Célunk a Schlüsseleriebnis 235 méter hosszú nitt sorának teljesítése volt.

Peti rajongása a speed hiking-ért ezúttal engem is magával ragadott. Már korábban is kacérkodtam a gondolattal, hogy kipróbáljam magamat ebben a műfajban és éppen most jött el a pillanat.

Ismét vasárnap, ismét mászás. A terv az volt, hogy olyan helyre menjünk, ahol nagyon széles az utak nehézségének skálája.

A hétköznapok forgatagából a héten nehezen tudtunk időt szakítani az edzéseken kívüli mászásokra.

Adlitz-ba indultunk, aztán a Baden melletti sziklákon kötöttünk ki, hogy minél jobban kihasználhassuk a rendelkezésünkre álló időt.

A változatosság kedvéért most a Schneeberg - Rax helyett a Schneealpe vonulat Windberg nevű 1903m magas csúcsát vette célba kétszemélyes speed hiker alakulatunk.

Szerencsére idén már március közepére nagyjából elolvadtak a közeli hegyekben máskor május végéig kitartó hósapkák. A webkamerák átböngészése után Áronnal úgy döntöttünk, hogy a pénteki napsütötte délután már alkalmas lesz az idei első "speed hiking" edzésre.

A pénteki szép időjárás előrejelzésen felbuzdulva mindannyian szabadságot kértünk, hogy ezt a szép napot a Hohe Wand szikláin sütkérezve töltsük.

Heti hosszú utas mászásunkat kis csapatunk páratlan létszáma miatt sportutak mászására cseréltük.

A kedvezőtlen időjárás előrejelzés ellenére négyen nekivágtunk egy kis Mödling környéki portyázásnak.

A szezon első, több kötélhosszas túráját egy laza, lötyögős mászással az Osterhasi 160 méterével indítottuk.

Szezonnyitó mászás Thalhofergrat szikláin.

Az idei jégmászó szezonunk az enyhe tél miatt tulajdonképpen kimaradt. A most, már szokásosnak nevezhető téli hosszabb kiruccanásunkra csak a felszereléseink tökéletesítésével készültünk. Idén, hat napra az ausztriai Rauristal jégfalakban gazdag, fagyos világa volt az otthonunk.

A 2014-es év külföldi mászásait ott folytattuk, ahol az előző évet zártuk, a pozsonyi Vertigo falain.

Az "Évzárót" a pozsonyi Vertigoba szerveztük össze, ahová szép számú delegációval vonult fel egyesületünk.

A jól sikerült Schneeberg-i túrán felbuzdulva a Schneealpe csúcsa, a Windberg /1903m/ lett bejgli ledolgozó túránk célja.

Április óta nem voltunk túrázni Tibi barátommal, ezért úgy gondoltuk, itt az ideje.

A karácsonyi pihenő előtti utolsó termes mászásunk helyszínéül Pozsony nagyobbik termét, a Vertigot választottuk.

"A túrasí olyan mint a szex, sokat kell küzdeni (felfelé), hogy legyen valami, de aztán hamar végetér (a lejtő)." :)

Attila két héttel ezelőtti felvetését követően meglátogattuk a pozsonyi K2, nemrégiben megnyílt mászó termet.

Edit és Erik felcsatolták a boardokat én pedig lesikló módba állítottam a bakancsot és a léceket. A sok kutyagolást csupán egy 20 perces csúszás koronázta a már jól ismert lejtőkön, de egyáltalán nem voltunk elégedetlenek, hisz az egész napos jókedv, a ragyogó napsütés és az egészséges fáradtság érzése kárpótolt minket. 

Vasárnap Leventével a szezon első drytooling túrájára indultunk. Kezdésnek a Vordere Stadlwand egy könnyű, 160 méter hosszú útját választottuk.

Hétvégén ismét a Kletterhalle Wien falain játszottunk.

Reggel ébredés után, mikor megláttam a ködöt az ablak túloldalán, nem sok kedvem volt mászni menni, azonban Adlitzgraben ismét bizonyított!

A nyirkos, hideg idő beköszöntével a sziklafalakat a mászó termek plasztik fogásaira cseréltük.

Egy hónappal ezelőtt, Paklenicában eldöntöttük, hogy október utolsó hétvégéjét a Duna parton töltjük.

Kicsit nyögvenyelősen indult az ünnepnapi mászás szervezése, de végül sikerült megoldani, hogy nagyjából az eredeti tervekhez képest indulhassunk.

Úgy döntött kis csapatunk, hogy ezt a vasárnapot egy önbizalom növelő mászással töltjük el Mödling környékén.

Ez alkalommal Peilstein számos szektorából a Großer Zinnenkessel és a Hahnenkammturm útjaiból válogattunk.

A szombati hegyi-futós élményektől fellelkesedve a ma hajnali reptéri (Schwechat - Bécs) jelenésemet praktikusan kiegészítettük egy kis futkározással is.

Ha már a Paklenica túráról a hétvégi időjárás miatt ilyen csúnyán lecsúsztunk és az osztrák "low budget" vészterv sem jött össze, elhatároztuk Erikkel, hogy valamilyen hegyre azért mégis csak felsonfordálunk, nem érheti szó a ház elejét! 

Őszi mászótúránk helyszínéül ismét a jól bevált horvátországi Paklenica völgyet választottuk.

A szombati mászás után, sikerült összeszervezni egy kis csapatot a vasárnapi kiruccanásra is, melyre ideális időjárást jósoltak, nem úgy, mint az előző napra.

A jó bemelegítés és a nehézség fokozatos emelése meghozta gyümölcsét. Ádám teljesítette első on sight 6c+ (UIAA VIII-) nehézségű útját határozott, stabil mászással.

Az 1978-ban nyitott 200 méter hosszú út falrajzát már évek óta kerestem, de nem találtam. A kalauzokban csak egy útnév, a nehézség és a mászóhossz található.