Mászásokról, túrákról, mindenről ami a hegyen megtörténhet..
Tájékozódás, tapasztalat, jutalomosztás.
A befordulós, fellépős manőver.
Das verzauberte Reich – Az elvarázsolt birodalom
A múlt szerdai Doppio-katarzis után egy újabb Riedl-út.
Gyerekként gyakran hallottam a mondást, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megunni.
Dupla eszpresszó. Gyorsan bedobod, aztán nagyot üt. És akkor lehet pörögni. A következő koffeincrashig.
Ez elég slágergyanús út lett.
Közel 300 méteres vadonatúj ajándék út Thomas Behm-től.
A több kötélhosszas mászásainkat – szokáshagyomány alapján – szeretjük az Osterhasi barátságos és szép 160 méterével kezdeni. Megvolt már párszor, de annyira szerethető út, és mostanra már maradéktalanul tudok az élvezetére koncentrálni.
Szikla vagy terem? – A napsütéses enyhe idő most egy több kötélhosszas mászásra csábított minket.
Egy ideje forgattuk már a fejünkben egy höllentali túra gondolatát.
der Almauftrieb [des Almauftriebs/Almauftriebes; die Almauftriebe] Substantiv [ˈalmaʊftɾˌiːp] : a jószág felhajtása a havasra (tavasszal)
Múltkor a Wand felé menet, Attila mászómappáját böngészve akadtam rá erre az útra.
Épp nem tudtam még mit másszunk, rákérdeztem, menne-e a Sonnenschlange.
Attila szerint nehezebb, mint a Wildenauer – amivel addig még nem küzdöttem meg – így elnapoltuk.
Mostanáig. Erre nem kellett sokat várnom
Az előkészítés-felkészülés hosszú utas mixek formájában (Draschgrat Mix 2, Pajzán majális kombó) már megtörtént, a Superspur logikus következménye ez utóbbi időszaknak.
Ez lett volna a mászóképzésem tavalyi szezonjának záró megmérettetése.
Attila a vasárnapi Draschgrat-mixet überelte ezzel a nagyon élvezetes vonalvezetéssel, mondván: bár nem egy Wildenauer vagy egy Sonnenuhr, de azért ez sem egy pajzán majális lesz.
Attila nagyon érdekesnek ígérkező kombót válogatott össze olyan útszakaszokból, amelyek egy részét már ismertem korábbi mászásainkból. A cél egy változatos mozgást igénylő, (5+)-(6+) nehézségi tartományt lefedő út összeállítása volt, viszonylag kevés üresjárattal.
A Zentennium még a tavalyi tananyag részét képezte volna, ám sosem jött létre olyan együttállás, hogy be tudtuk volna ütemezni.
Az idei szezonban még nem érintettük a Höllental falait.
Eső, eső, viharos szél, eső, így telt a hét, de szombatra végre stabilizálódott a csapadékmentes idő.
Bónissal autóba pattantunk és száraz falak reményében célba vettük a Hohe Wand szikláit.
Tavaszi hétvége, igazi mászóidő. Hatan érkeztünk a parkolóba, majd gyors pakolászás, szerelvényezés után indultunk a kiszemelt utak beszállóihoz.
Harmadik sziklaszezon, második hosszú út. Máris nekiállunk a határaimat feszegetni.
Végre itt a jó idő! Újra a sziklákon, ismét a hosszú utak.
Beköszöntő félben a teremmászós szezon, de a holtak napi szabadnapozásnak és a kiváló időnek köszönhetően kaptunk ajándékba egy újabb napot a sziklán.
Főszabályként igyekszünk mindig újabb helyeket felkeresni, de itt olyan kiváló utak vannak, hogy simán megérdemelnek egy visszatérést.
Attilának nem könnyű. Nem elég, hogy lárva mászó vagyok, most még a gyógyuló bokám is nehezíti a mászóhely választást. Hosszú utat nem mertem bevállalni vele, de sportutakkal talán boldogulok.
Az elmúlt években témában ugyan "csak" ennyi beszámoló született, de ezen kívül sok helyen jártunk még. Érdemes végigböngészned egyesületünk programjainak archivumát, mert a beszámolók nélküli programokhoz is találsz térképet és a helyszínen készült fotókat!